Hosszú idő után a barátnőmék úgy döntöttek, internetszolgáltatót
váltanak. Így történt, hogy szert tettek valami kedvezményes csomagra, amivel
együtt járt negyvenegynéhány tévécsatorna is. Kizárólag a közszolgálati adókhoz
szokott hétéves kisfia lapozgatott a csatornák között, és elvarázsolódva így
szólt: „Anya, én most úgy érzem, mintha gazdagok lennénk!”
Először mosolyogtam ezen a történeten, milyen aranyos, gyerekszáj,
meg minden, aztán egyszer bevillant, hogy ez a megfogalmazás mennyire ott van! Mert
mi a bőség? Az a bőség, hogy mi és mennyi
van, vagy az, hogy mennyiből választhatok? Lehet, hogy egyébként sem nézek
általában többet, mint négy-öt csatorna, de a lehetőség ott van, hogy
válasszam, ha akarom. Egyszer az
egyiket, másszor a másikat. A választás az enyém. Ha viszont eleve eldöntöm, hogy
a televízió káros a valamimre, és eleve kizárom, lehet, hogy rengeteg nagy
pillanattól fosztom meg magam.
Vajon nem így működik az egész életünk? Az univerzum
körbevesz minket a megszámlálhatatlan tévécsatornájával, de mi eldöntöttük,
hogy rossz hatással lenne ránk, ha néznénk, vagy hogy soha nem futja többre
kettőnél, max. háromnál?
Hányszor fordul elő, hogy két dolog között döntünk, és
gondoljuk, hogy azért „kellett” két lehetőség között választani, mert nem volt
több? Igaz ez? Vagy csupán egy érdekes nézőpont, amit elfelejtünk
megkérdőjelezni, mert annyira beleszoktunk már?
Melyek azok a területek az életedben, amelyekkel
kapcsolatban eleve eldöntötted, hogy nincs választásod? Ha vásárolni mész, melyek
azok az üzletek, amelyeknek még a kirakatát sem nézed meg? Kik azok az emberek,
akikkel soha nem állnál szóba? Melyek azok a könyvek, amiket soha nem vennél le
a polcról? Mit hagysz ki, amikor eleve eldöntöd, hogy mit engedsz be a
világodba, és mit nem? Lehet, hogy a legjobb poén abban a filmben van, amit
elvből soha nem néznél meg? Lehet, hogy az egyik legjobb ügyfeled az a fura
szerzet lenne, aki előtt bezárod az üzleted ajtaját, mert nincs kedved szóba
állni vele?
Mi van, ha az univerzum kész neked ajándékozni mindent és
bármit, ha hajlandó vagy befogadni azt?
Hogyan?
Hogyan?
Tudtad, hogy az Bars azért az első tanfolyam az
Accessben, mert újra megtanít a befogadásra? Az Access alapítója szerint egyetlen problémánk van, mégpedig az, hogy elfelejtettük, hogy hogyan is kell azt csinálni. Sokaknak még az sem nagyon megy, hogy felfeküdjenek egy masszázságyra, és hagyják, hogy valaki megérintse a
testüket. Van, aki eleinte szívesebben ajándékoz kezelést, mint elfogad. De
szerencsére ez hamar változik. J
Azok a nézőpontok, amik a kezelés alatt kitisztulnak, éppen azt akadályozzák,
hogy képes és hajlandó legyél befogadni. Az univerzum végtelen bőségét,
például. Vagyis minél több kitisztul, annál könnyebb lesz el/befogadni. Mi van, ha ez az egyetlen dolog, amit meg kell változtatnod ahhoz,
hogy megváltozzon az életed? Gyakorold az elfogadást és a befogadást!
Ennek egy nagyszerű módja, ha megkérsz valakit, hogy
futtassa a Barjaidat. Tudtad, hogy szinte minden facilitátor szervez Bars
cseréket azok számára, akik elvégezték a tanfolyamot? Ezeken a cseréken
rendszeresen tudsz gyakorolni másokkal, akik már szintén megtanulták a Barst. A
jó hír pedig az, hogy a nézőpontjaid akkor is tisztulnak, amikor te ajándékozol
kezelést.
Ha kedved van kipróbálni egy kezelést, Debrecenben csütörtökönként tartunk ilyen csereberéket, ahol ezt megteheted. Az aktuális időpontokról itt találhatsz információkat. A legközelebbi tanfolyamomról pedig itt.
Mi kellene ahhoz, hogy ne érd be kevesebbel a végtelen lehetőségeknél? :)