Te kihez fordulsz, ha elakadtál valamiben?
Van egy kedves meg nem nevezett barátnőm, aki nemrégiben azt
érezte, hogy nem mozdul az élete. Minden jónak tűnt, de nem volt az igazán. Fekete-fehér,
az unalom és nehézkesség árnyalataival átszőve. (Jól jöhet ilyenkor, ha élünk a
gyanúperrel, hogy ezek nem a mi érzéseink, de ez egy másik bejegyzés témája.)
Barátnők között van az a jól bejáratott gyakorlat, hogy
ilyen esetben felkeresik egymást. Az egyik forgatókönyv szerint még mélyebbre
ásnak a témában, amitől aztán a végére mindketten fel akarják vágni az ereiket,
de van olyan is, amikor ötletbörzét tartanak, hogy mit is lehetne másképp. A
második nézőpontom szerint szerencsésebb, könnyebb, célravezetőbb. Már abban az
esetben, ha változtatni szeretnénk. Ha nem, vagy még nem, akkor az első verzió
is megteszi.
Nos, az én barátnőm változtatni készült, amikor sms-t írt
nekem. Az üzenet kérdésekkel volt tele, hogyan lehetne színesebbé, mi kellene
ahhoz, hogy történjenmárvalami, egy kis munka sem ártana, a pénz pedig mindig
szívesen látott vendég, enyhén szólva most is.
Ezt az üzenetet azonban soha nem kaptam meg.
A küldés gomb lenyomása előtt ugyanis eszébe jutott, hogy
nem én vagyok a megfelelő címzett. Gondolt egyet, és az üzenetet nem nekem küldte el, hanem gondolatban az
Univerzumnak.
Én már csak onnan ismerem a történetet, hogy másnap
felhívott, belevisította a telefonba, hogy: „N E M H I S Z E M E L!” Az „üzenetküldés”
után nem sokkal egy irodalmi esten vett részt, ami elmondása szerint olyan
felemelő élmény volt, amilyenre már nagyon régen nem volt példa. Aztán vacsora
közben kapott egy emailt, amiben felkérést kapott egy nagyobb volumenű munkára,
ami a sokéves átlagnál is jobban fizet.
Te kihez fordulsz, ha elakadtál valamiben?
Mi van, ha az Univerzum minden egyes részecskéje tudatos, és
csak arra vár, hogy támogasson téged? Kérted már a hozzájárulását az életedhez?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése