Változás, te félelmetes!

Arra a kérdésre, hogy "milyen gyakran lehet a Barokat futtatni?", van egy kedvenc válaszom (ami persze kérdés): "Mennyire akarsz változni?" Mert ez tényleg csak ettől függ. 

Én mostanában belehúztam. Ha van egy szabadnapom, sokszor azzal töltöm el, hogy egy-két barátommal futtatjuk egymás Barjait. Egész nap. Lusta vagyok leírni, hogy ez mi mindent hozott, majd egyszer elmesélem. Ha ismered a Bars kezelést, fogj magad mellé valakit, és próbáljátok ki. Aztán írjátok meg, mi változott!

A múltkor megérkezett a barátnőm a maratoni barozásra, és a következőt mondta: "Annyira izgulok, ma biztosan nagy változások lesznek, mert tegnap este hirtelen olyan pánik lett úrrá rajtam..." Na, ez elgondolkodtatott. Bizonyos értelemben meg is hatott. 

Nem először történt vele, hogy egy-egy tanfolyam, vagy gyakorlás előtt eluralkodott rajta egy érzés, amit ő félelemnek hívott. Ilyenkor vagy hagyta magát meggyőzni, és ennek ellenére eljött, vagy beszervezett egy halaszthatatlannak tűnő programot, és otthon maradt. Velem is előfordult már hasonló, ismertem ezt a furcsa zizegést, ami akkor jelentkezett, amikor valami nagyobb változást hozó tanfolyam előtt álltam. 

Mi ez?

Lehetséges, hogy érzékeljük a jövőt, azt, hogy milyen lesz a korlátaink nélküli élet? Ez pedig annyira szokatlanul tágas, hogy nem tudjuk, mit kezdjünk vele. Eleinte kissé kényelmetlen, ezért néha úgy döntünk, hogy nem megyünk a korlátokon túlra. Néha pedig igen.

Mi van, ha ez így rendben van?

Érzékeled, hogy milyen a korlát nélkül, és választasz, hogy túlléped, vagy nem. Sokszor nem. Aztán újra nekiindulsz. Mi van, ha megismerkedsz ezzel az energiával, ami a korlátokon túl van? Eleinte lehet, hogy nem érzed kényelmesnek.

De ki mondta, hogy a kényelmetlen rossz?

Mi változik, ha egyszer nem menekülsz el a kényelmetlenség elől, hanem magadhoz öleled? Mi van, ha nincs jó és rossz energia, csak energiák vannak? Ha jelen tudsz lenni ezzel a tágas térrel, amiben talán kicsit még szédülsz is, lehet, hogy a kényelmetlenség is megszelídül? Mi van, ha ennek az energiának a túloldalán találod azt a változást, amire vágysz?

Na, ez hatott meg. Észre sem vettem, de amit egy évvel ezelőtt még félelemként definiáltunk, az én kedves barátnőm és én magam is, azt most képesek vagyunk magunkhoz ölelni, jelen lenni vele. Ez az "érzés" pedig megszűnt félelemnek lenni, átvette a helyét az izgatottság és a várakozás.

Lehet, hogy eredetileg is ez volt, csak még nem annak neveztük? :)

Egyébként pedig... amikor a dolgok változnak, az olyan természetesen tud megtörténni. Mint amikor eltűnik a fájdalom, de észre sem veszed, napokkal később jut eszedbe, hogy valaha volt.

A korlátaink többnyire hatalmasnak, szilárdnak és áthatolhatatlannak tűnnek, amíg előttük állunk. De valóban azok, vagy csak mi tettük azzá, növesztettük magunk fölé őket a nézőpontjainkkal? Mi van, ha nem jók, vagy rosszak, csak energiák?

Te félelmetesnek érzed a változást? Mi van, ha csak izgatott vagy? Mi van, ha ennek az intenzitásnak a túloldalán ott van az, amire vágysz?

Ha hajlandó vagy mögé nézni a dolgoknak, ajánlom a tanfolyamaimat, melyekről információt itt találsz.