Amiért hálás vagyok...

Ha végignézek a tavalyi éven, sok olyan pillanat van, amiért hálás vagyok. Szeretem azt, amikor az emberek megosztják velem a sikereiket, azt, hogy képesek voltak változtatni az életükön azokkal az eszközökkel, amiket én ismertettem meg velük.  Megkértem néhányukat, mondják el két mondatban, mit köszönhetnek az Accessnek. Megpróbálták. Szegények. Amíg el nem olvastam az írásaikat, fel sem fogtam, hogy mit kértem. Aztán belegondoltam, én mit írnék, miért vagyok hálás, mit köszönhetek az Accessnek?

Két mondatban...

Először is hálás vagyok azért, hogy 2014-ben több ezerszer felismertem, hogy annak a problémának, amivel éppen küzdeni készülök, semmi köze hozzám.

Hálás vagyok, amiért megláttam, hogy ha van is közük hozzám, többnyire nem problémák, hanem lehetőségek.

Hálás vagyok minden alkalomért, amikor megláttam, hogy a legnagyobb trutymót is én választom, és ha ránézek arra, hogy mi a számomra hasznos és értékes benne, akkor könnyebben tudok mást választani.

Hálás vagyok, amiért 2014-ben a családi drámáink általában nem tartottak tovább néhány óránál, és többnyire röhögésbe torkolltak.  

Hálás vagyok, amiért egynél többször sikerült kérdést feltennem a gyerekeimnek, mielőtt letorkoltam volna őket. Hogyan lehetne ez ennél is jobb?

Hálás vagyok, amiért egyre kevésbé tudom tartósan azt gondolni, hogy nekem van igazam, vagy ha azt gondolom, akkor gyanússá válok a saját magam számára.

Hálás vagyok, amiért idén kettőnél több olyan eset volt, amikor nem dőltem be a félelemnek, hanem megnéztem, hogy mi húzódik alatta. Hogyan lehetne még jobb? 

Hálás vagyok, amiért többször bebizonyosodott, hogy az, amit a jellemhibámnak gondoltam, az valójában az erősségem.  

Hálás vagyok, hogy megtapasztalhattam, hogy milyen óriási gyógyító ereje van annak, ha megengedésben vagyok a másik választásaival. Akkor is, ha az illető közel áll hozzám, és akkor is, ha éppen a betegséget választja.

Hálás vagyok az emberekért, akik megjelentek a tanfolyamaimon, akik tudják, hogy a lehetőségeink nagyobbak annál, amit el tudunk képzelni.

Hálás vagyok a barátaimért, akik nem támogatnak a drámáimban, hanem nekem szegeznek egy kérdést, ha nekem éppen nincs kéznél egy sem. És velem röhögnek a kínjaimon, ha úgy adódik.

Hálás vagyok azért, hogy amikor a logika csődöt mondott, volt eszköz, amihez nyúlhattam. Volt kérdés, amit feltehettem. Voltak emberek, akiket megkérhettem, hogy fogják meg a fejemet, futtassák a Barjaimat. Hálás vagyok azért, hogy ahogy a nézőpontok szétszéledtek, úgy jelentek meg a megoldási lehetőségek a semmiből.

Hálás vagyok, amiért többet vagyok hajlandó elfogadni. Dicséretet, figyelmet, törődést, és pénzt is.

Hálás vagyok, amiért nem akarom már rózsaszínben látni a dolgokat, viszont egyre inkább hagyom, hogy áramoljanak. Könnyedén, és ragyogva.

És hálás vagyok azért is, hogy ezt a sort vég nélkül tudnám folytatni. Hogyan lehetne ez még ennél is jobb?

Két mondatban ennyi...

Most, hogy leírtam, látom csak igazán, mennyi változást hozott a korábbiakhoz képest. És mi minden lehetséges, ami minden képzeletemet felülmúlja?

Ha szeretnél változtatni, és közelebbről megismerkedni az Access Consciousness eszközeivel, látogass el a programjaimra!

Mi van, ha a boldog új év választás kérdése? 

Tapasztalat-csapda

Amikor megszületik az elhatározás, hogy változtatni fogsz, az első dolog, amibe beleakadsz, hogy mit tartasz lehetségesnek az adott helyzetben, és mit sorolsz a lehetetlen kategóriába. Ez a kettő nagyjából meg is határozza azt, hogy mi fog megtörténni. Vagy mégsem? :)

Az egyik legtrükkösebb formája annak, hogy berögzült nézőpontok alapján kezdj el működni, és beleragadj helyzetekbe, az, ha a tapasztalataidra alapozol. Ha így teszel, a múltad lesz a teremtésed alapja, ezért nem tudsz egy olyan jövőt generálni, ami jelentősen különbözne attól, ami eddig volt.

Te mire alapozol? Arra, amit gyerekként megéltél, netán arra, amit a szülői házat elhagyva a saját erődből értél el? Hol húztad meg a lehetőségeid határát? 

A tapasztalat kétségtelenül létezik. Hogy mire használod, azt te döntöd el. Több lehetőség is kínálkozik: 

1. igazságot fabrikálsz belőle - "Ezt tapasztaltam (akár többször, vagy rendszeresen), vagyis ez így működik". Nos, valójában ez egy logikus döntés, csak kérdés, hogy hasznos-e. Amin érdemes elgondolkodni, az ez: nem teremthetsz mást, többet, nagyobbat annál, mint amit a múltad alapján igazságnak vélsz. 

Tényleg logikusnak tűnik levonni a következtetést, csak sajnos csapda. Lehet, hogy eddig az életed különböző területein változást csak lassan, fokozatosan, kemény munkával értél el. Ez volt a tegnap. A kérdés az, hogy vajon attól, hogy ez volt eddig a valóságod, vajon szükségszerű-e, hogy ezután is ez legyen.  

2. lázadsz ellene - Ez ugyanannak az utcának a másik oldala. Az utca neve (ahogy kitalálhattad) ítélkezés. Ha jobb környékre szeretnél költözni, nem elég átcuccolni a túloldalra. Ha folyamatosan azzal vagy elfoglalva, hogy megcáfolj valamit, lázadj ellene, akkor még mindig az a bizonyos dolog, ami ellen lázadsz, lesz a mozgatórugója a választásaidnak, nem tudsz tisztán ránézni arra, hogy neked mi működne az adott helyzetben. 

3. Nem ítélsz, hanem kérdezel. Milyen más lehetőségem van, amit el sem tudok képzelni? Hogyan tudnék másként nézni a helyzetemre, ami elősegíti, hogy ez a dolog változzon? 

Kérdezz, és maradj nyitott! Mi változik? 

Mi az a jövő, amit megteremthetsz, ha elengeded az igazságaidat? 

Neked Igaz élet - mi az?

Nyelvtanár vagyok, mindig mindenkit arra biztatok, hogy tanuljon nyelveket, mert könnyebb lesz boldogulnia. Ezt teszem most is. Arra biztatlak, hogy tanulj energiául. Az energia az első nyelv, amin a tested beszél. Ha megtanulod használni, átvághatod azokat a gubancokat, amibe a gondolataid visznek bele a nap minden percében. 

Az Accessben van erre egy nagyszerű eszköz, amit használhatsz: ha valaminek az energiája könnyű, az NEKED igaz, ami nehéz, az NEKED nem. Életem meghatározó élménye volt, amikor több, mint egy évvel ezelőtt beszélgettem egy kedves facilitátorommal, és azt mondtam neki, hogy szerintem azért nem kapják el sokan egy bizonyos dolognak a lényegét, mert nincs elegendő információ magyarul a birtokukban. Az illető rám se nézett, azt mondta: "Nem tűnt könnyűnek, ahogy kimondtad." Kicsit odafigyeltem, és rájöttem, hogy bizony, bizony, ez nekem is baromi nehéz, vagyis nem igaz. Másik hasonló élményem a napokban történt, amikor az egyik barátnőmnek ecseteltem a gyerekneveléssel kapcsolatos jól kimódolt elméletemet, mire ő egyszer csak a képembe vágta, hogy: "Ne haragudj, de ez nekem nem csak, hogy nehéz, de szúrós és ragacsos." Nekem is az volt, csak nem figyeltem erre, annyira meg volt a fejemben komponálva az elmélet. Hány jól levezetett elmélet van megkomponálva a fejünkben, ami mentén az életünket működtetjük, pedig egyáltalán nem működik nekünk? 

A tested rögtön jelez, ha valami neked nem működik, nem igaz. És akkor is, ha igen. Hány olyan dolog van, amit fejből akarsz megoldani? Érvekkel, ellenérvekkel, mérlegeléssel, pedig megnézhetnéd az energiát, ami az egész mögött van. Az, hogy az energiáját érzékeled, még nem kötelez semmire. Nem kell azt választanod, ami neked igaz. Én még mindig sokszor választom azt, ami nekem nehéz. De ha ránézek, és előre látom, hogy olyan dologba fogok belemenni, ami nekem nem működik, akkor nem fogom magamat áldozatnak tekinteni. Az áldozati szerep egyébként is csapda, még ha látszólag olykor jól is jön. :) Ha ugyanis magamat a külső körülmények hatásait elszenvedő alanyként tartom számon, akkor vajmi kevés esélyem van arra, hogy változtatni tudjak. Ha viszont belátom, hogy ezt én hoztam össze, világos, hogy én is tudom visszacsinálni.

Könnyű neked, vagy nehéz? Eleinte lehet, hogy alig érzékeled a különbséget, de ha gyakorlod ezt, meg fog térülni. Ha játszol ezzel, garantáltan más energiákból fogod működtetni az életedet. 

Én magam sokáig nem tudtam eldönteni, mi zavar olyankor, amikor valaki annyira elszántan törekszik a jóra. Sok kedves ismerősöm van, aki nagyon odafigyelve neveli a gyerekét, minőségi ételeket eszik, nem néz tévét, vagy nagyon megválogatja, hogy milyen műsorokat, a mások boldogulását mindig előtérbe helyezi, meditál, rengeteget "dolgozik magán" és még sorolhatnám. 

Zavart, hogy nem tudtam, mi zavar, hiszen egyik tevékenységbe sem tudok belekötni, mindegyiket értem és tudom támogatni. Amikor viszont mögé néztem, megláttam valamit.  Az az energia, ami ezeket a cselekedeteket működteti, az esetek jelentős részében az ítélkezés. (Az ítélet mindig önkényes, és sosem igaz.) Megtanultuk a világot felosztani jóra és rosszra. A tévé rossz, a cukor rossz, az önzőség rossz, a pénz rossz, és legfőképpen rossz vagyok én. Ezért tehát törekednem kell a jóra, hogy ki ne derüljön, amit csak én tudok, hogy ha nem kontrollálnám a világomat, a fent említett rosszaság átvenné az uralmat.

Igaz ez? 

És mit kellene tenni? Hagyni a gyerekeimet, hogy úgy nőjenek fel, ahogy akarnak, zabálni a szemetet, bámulni a tévét naphosszat, és nem törődni senkivel, csak saját magammal? 

Mi van, ha nem ez a kérdés? Mi van, ha a kérdés az, hogy ebben a pillanatban mi működik nekem? 

Néha a kóla, néha a szénsavmentes ásványvíz. Néha a futás a szabadban, néha a punnyadás a tévé előtt. Néha az, ha nemet mondok. Máskor meg az, ha igent. 

Milyen lehet az az élet, amikor félreteszünk minden receptet és választ, de legfőképpen ítéletet? 

Kétféle módon működhetek. Éberségből vagy ítélkezésből. Az ítélkezés részét elmondtam. Például jól akarom csinálni, mert tudom, hogy rossz vagyok. Van egy másik verzió: csak azért sem fogom jól csinálni, mert tudom, hogy ezt várják tőlem. Vedd észre az ítéletet mindkettőben! 

És van az éberségből, kérdésekből, választásból működtetett: Mi működik most nekem? Mit választok most? 

Ugyanazt a mondatot, ugyanazt a cselekedetet végezheted ítélkezésből, és választásból. A különbség az energiában rejlik. Könnyen előfordulhat, hogy ha éberség és választások alapján teremted az életedet, akkor sok zöldséget fogsz enni, tisztított vizet iszol, meditálgatsz, a gyerekeidet nagy gonddal neveled, és nem nézel tévét. Ha ezt nem az önmagadról és a világról alkotott ítéletek alapján teszed, hanem azért, mert ezt választod, akkor annak az életnek más lesz az energiája. Igaz lesz. Neked Igaz. 

És hogy nem lesz minden tökéletes? Most viccelsz? :)

Az ítéletek elengedéséhez jó szívvel ajánlom az Access Bars módszerét. Az aktuális képzéseimről bővebbet  olvashatsz. 

itt

Az orgazmikus test teremtése

Ez nem az én írásom, a szerző Margaret Braunack. Lefordítottam, mert tetszik. :)

Tudtad, hogy mi teremtjük a testünket? Mondták már, hogy az anyád szemeit, vagy az apád állát örökölted? Tudtad, hogy akárhogyan is néz ki a tested, magas és vékony, lágy és érzéki, vagy izmos, te teremtetted?

A tested pici korodtól hallja a gondolataidat, és fizikai szinten megvalósítja azokat, olyankor is, amikor ránézel valakire, és azt gondolod: „Soha nem akarok ilyen kövér és ronda lenni.” Akármikor erős ellenérzés jelenik meg benned egy bizonyos kinézet iránt, az energia, amit kisugárzol, annyira intenzív, hogy előfordulhat, hogy végül a saját valóságodként teremted meg. Ha a tested hallja a gondolataidat, az természetesen azt is jelenti, hogy beszélhetsz a testedhez. Sok emberrel dolgoztam, akik nem voltak elégedettek az alakjukkal, és meg akarták változtatni azt. Többen próbáltak különféle diétákat, sportokat és étrendkiegészítőket, azt remélve, hogy ideális vagy tökéletes testre tehetnek szert ily módon. Szoktam velük beszélni az orgazmikus test megteremtéséről.

Az orgazmikus test nem jelent a nőknek homokóra formát, a férfiaknak pedig erős izomzatú felsőtestet. Egy olyan ritka és csodálatos teremtést jelent, amikor megengeded a testednek, hogy úgy jelenjen meg, ahogyan csak szeretne, és nem bírálod azért, hogy túl kövér, túl ráncos, túl lassú, vagy ilyesmi.

Mindig elképedek, amikor a társadalmi normák szerint gyönyörűnek ítélt fiataloknak számtalan ítéletük van a testükkel kapcsolatban. Ha hirtelen megpillantod magad a tükörben, és arra gondolsz, hú, de öregnek nézek ki ma, ez az ítélet hatással lesz a testedre. Az ítélet elválasztja a lényedet a testedtől. Ha te, a lény, és a tested nem vagytok azonosak, hogyan élhettek mégis egységközösségben?

Hogy néz ki az egységközösség a testeddel? Megvan az az élmény, amikor a tengerparton töltöttél egy gyönyörű napot? Ahogy az óceánban úsztál, talán annyira összekapcsolódtál vele, hogy nem is érezted a különbséget a tested és a víz molekulái között. Talán még a bizsergést is érezted, amikor a testedet megörvendeztette a tágas, kék ég és a madarak röpte, a hullámok zaja, a homok és a kagyló roppanása a talpad alatt, és a távoli gyerekzsivaj. Érezted a sós víz illatát, és a béke és jólét érzete járt át. Az egységközösség az, amikor egészen mélyen érzed a kapcsolódást.

Az egységközösség semmit nem zár ki. Az egységközösség maga a béke öröme és az öröm békessége. Nem arról szól, hogy boldoggá teszed magad, és egyfajta mániás örömöt élsz meg. Az egységközösség a valódi önmagaddal való jelenlét – a végtelen, varázslatos, sebezhető önmagaddal. Nem a szüleid gyerekével, vagy a szerelmed szerelmével. Mindent befogadsz ítélkezés nélkül, és választhatsz, hogy felzaklatod magad rajta, vagy nem.

Ha olyan egységközösséget, jelenlétet és sebezhetőséget akarsz megélni a testeddel, mint eddig soha, vond be az életedbe! Beszélj hozzá, és tegyél fel neki kérdéseket. Gyakorolj egészen egyszerű kérdésekkel. Például reggelente kérdezd meg: Testem, az evést, vagy az ivást választod. Bármelyiket választja is, kérdezd meg, mit szeretnél enni, vagy inni? Szeretnél moziba menni? Szeretnél együtt lenni ezekkel az emberekkel? Milyen mozgást választasz ma?

Így lehet összhangot, és egyfajta harmóniát teremteni a testeddel.  A tested egy lenyűgöző érzékszerv, és olyan érzékeléssel és információkkal lát el, ami gazdagítja az életedet, ha végre hajlandó vagy meghallani.

Amikor kérdéseket teszel fel a testednek, és tiszteletben tartod a választásait, akkor azzá az ajándékká válik, ami ő valójában. Az Access testkezelések olyan szintű egységközösséget képesek teremteni a testeddel, ami egyszerűen varázslatos. Hogyan lettünk ilyen szerencsések?

Az eredeti cikk angolul itt található: 

http://access-consciousness-blog.com/2014/06/creating-an-orgasmic-body/

Változás, te félelmetes!

Arra a kérdésre, hogy "milyen gyakran lehet a Barokat futtatni?", van egy kedvenc válaszom (ami persze kérdés): "Mennyire akarsz változni?" Mert ez tényleg csak ettől függ. 

Én mostanában belehúztam. Ha van egy szabadnapom, sokszor azzal töltöm el, hogy egy-két barátommal futtatjuk egymás Barjait. Egész nap. Lusta vagyok leírni, hogy ez mi mindent hozott, majd egyszer elmesélem. Ha ismered a Bars kezelést, fogj magad mellé valakit, és próbáljátok ki. Aztán írjátok meg, mi változott!

A múltkor megérkezett a barátnőm a maratoni barozásra, és a következőt mondta: "Annyira izgulok, ma biztosan nagy változások lesznek, mert tegnap este hirtelen olyan pánik lett úrrá rajtam..." Na, ez elgondolkodtatott. Bizonyos értelemben meg is hatott. 

Nem először történt vele, hogy egy-egy tanfolyam, vagy gyakorlás előtt eluralkodott rajta egy érzés, amit ő félelemnek hívott. Ilyenkor vagy hagyta magát meggyőzni, és ennek ellenére eljött, vagy beszervezett egy halaszthatatlannak tűnő programot, és otthon maradt. Velem is előfordult már hasonló, ismertem ezt a furcsa zizegést, ami akkor jelentkezett, amikor valami nagyobb változást hozó tanfolyam előtt álltam. 

Mi ez?

Lehetséges, hogy érzékeljük a jövőt, azt, hogy milyen lesz a korlátaink nélküli élet? Ez pedig annyira szokatlanul tágas, hogy nem tudjuk, mit kezdjünk vele. Eleinte kissé kényelmetlen, ezért néha úgy döntünk, hogy nem megyünk a korlátokon túlra. Néha pedig igen.

Mi van, ha ez így rendben van?

Érzékeled, hogy milyen a korlát nélkül, és választasz, hogy túlléped, vagy nem. Sokszor nem. Aztán újra nekiindulsz. Mi van, ha megismerkedsz ezzel az energiával, ami a korlátokon túl van? Eleinte lehet, hogy nem érzed kényelmesnek.

De ki mondta, hogy a kényelmetlen rossz?

Mi változik, ha egyszer nem menekülsz el a kényelmetlenség elől, hanem magadhoz öleled? Mi van, ha nincs jó és rossz energia, csak energiák vannak? Ha jelen tudsz lenni ezzel a tágas térrel, amiben talán kicsit még szédülsz is, lehet, hogy a kényelmetlenség is megszelídül? Mi van, ha ennek az energiának a túloldalán találod azt a változást, amire vágysz?

Na, ez hatott meg. Észre sem vettem, de amit egy évvel ezelőtt még félelemként definiáltunk, az én kedves barátnőm és én magam is, azt most képesek vagyunk magunkhoz ölelni, jelen lenni vele. Ez az "érzés" pedig megszűnt félelemnek lenni, átvette a helyét az izgatottság és a várakozás.

Lehet, hogy eredetileg is ez volt, csak még nem annak neveztük? :)

Egyébként pedig... amikor a dolgok változnak, az olyan természetesen tud megtörténni. Mint amikor eltűnik a fájdalom, de észre sem veszed, napokkal később jut eszedbe, hogy valaha volt.

A korlátaink többnyire hatalmasnak, szilárdnak és áthatolhatatlannak tűnnek, amíg előttük állunk. De valóban azok, vagy csak mi tettük azzá, növesztettük magunk fölé őket a nézőpontjainkkal? Mi van, ha nem jók, vagy rosszak, csak energiák?

Te félelmetesnek érzed a változást? Mi van, ha csak izgatott vagy? Mi van, ha ennek az intenzitásnak a túloldalán ott van az, amire vágysz?

Ha hajlandó vagy mögé nézni a dolgoknak, ajánlom a tanfolyamaimat, melyekről információt itt találsz. 

"Nem tudok teremteni" - tényleg?

Megvan az az élmény, amikor már évek óta lelkesen olvasod a könyveket tudatos teremtés témában, az összes barátodnak elmeséled, hogy milyen fantasztikus ez az univerzum a maga "kérj és megadatik" elvével, amikor egyszer beléd hasít, hogy "úristen, mi van, ha ez tényleg így működik?!"?

Valójában mindannyian magunk teremtjük az életünket, azt kapjuk, amit kérünk. Ez jó hír, vagy sem, mindenki eldöntheti. Kérünk, de nem elsősorban a szavaink által, hanem az energiánk által. Ez a legtöbb esetben nem tudatos, hanem az egy-egy témához tudattalanul kapcsolódó gondolati, érzelmi minták, ítéletek energiája az, ami meghatározza, hogy az életünk hogyan mutatkozik meg. Nagyon egyszerűen fogalmazva az ítéleteink által teremtünk. Amilyen ítéleted van egy témáról, abból teremtesz egyre többet. Ezen minták megváltoztatására, de leginkább elengedésére sok módszer van. Az Access Bars fantasztikus eszköz az ítéletek kitisztítására bármilyen életterületen, mindenkinek csak ajánlani tudom. Egyre többen használják, mégis sokan panaszkodnak, hogy a teremtés nekik nem működik, vagy nem úgy, ahogyan szeretnék. De valóban így van ez?

Van egy kedves ismerősöm, tavaly novemberben végezte el a Barst, azóta rendszeresen jár hozzám gyakorolni. Nem, mintha tanulnia kellene bármit, ösztönösen fantasztikus teremtő. Ha elég nagy szükség van rá, percek alatt átrendezi az univerzumot, hogy úgy alakuljanak a dolgai, ahogyan szeretné. Az egyik kedvenc történetem, amikor időre kellett eljutnia A-ból D-be, úgy  200 km-re, de az autója az indulás reggelén felmondta a szolgálatot.  Néhány telefonhívás után "véletlenül" talált három embert. Az egyik A városból B-be tartott, a másik épp B-ből C-be, a harmadik, mondanom sem kell, C-ből D-be. Sehol egy percet sem kellett várnia,  és egy percet sem késett, mert "véletlenül"...

A másik kedvencem, amikor eszébe jutott, milyen fantasztikus élmény lehetne a gyerekeinek, ha lovagolhatnának. Ezzel a lendülettel el is döntötte: a gyerekek lovagolni fognak. Pénz ugyan nincs rá, de fognak. Másnap éppen nagyobbik gyermekét várta az iskola udvarán, amikor oda nem illő élőlényeket látott az épület mögötti salakpályán. Talán nem nehéz kitalálni, hogy lovakat. :) Kérdezősködni kezdett. A történet röviden annyi, hogy az egész iskolából 18 gyereknek lehetősége adódott, hogy a következő tanévben ingyen járhassanak lovagolni, és az ő két gyereke, láss csodát, éppen köztük van...

Mondom, fantasztikus dolgokat művel. Csak egyetlen dologra panaszkodik: nem tud pénzt teremteni.

És az nem elég, hogy panaszkodik, még el is hiszi. Durva számítások szerint a két gyerek lovaglása egy tanéven keresztül több, mint 300 000 forintba kerülne. Akkor tehát pénzt teremtett, vagy sem?

Ha nem ismered fel, és nem ismered el, amit létrehoztál, és az az ítéleted magadról, hogy ezen a területen béna vagy, akkor ebből teremtesz még többet.

Légy hálás azért, amit elértél! Ha pénzt kértél, és valaki meghív fagyira, ismerd el, hogy működik, köszönd meg, és kérdezd meg: "Hogyan lehetne még jobb?"

Nézz végig az életeden! Tényleg kudarc, amit annak érzel? Tényleg nem megy, nem működik, vagy csak nem veszed észre, és nem ismered el a változást, amit generáltál? 

Kérdés - barát vagy ellenség?

Nem szeretjük a kérdéseket. Szégyelljük a kérdéseket. Azt tanultuk, hogy az erő annál van, akinél a válasz. Lehet, hogy olyan iskolába jártál, ahol nem értékelték a kérdéseidet. Ahol az előre legyártott választ illett tudni, ezért megtanultad, hogy a kérdés értéktelen.

Igaz ez? Mi van, ha az igazi erő a kérdésekben rejlik? A kérdésben, ami képes messzebbre vinni bármilyen válasznál? 

Vannak pillanatok, amikor valahogy nem látszik, hogy merre tovább. Amikor az agyalással csak mélyebbre ásod magad. Amikor nem áll össze benned a kép. Elfogynak a válaszaid. Mi lenne, ha kipróbálnád, milyen lehet kérdező üzemmódba kapcsolni? 

Van egy történetem erről. Az első fele még azokban az időkben történt, amikor még nem ismertem a kérdések erejét:

 Eggyel ezelőtti autónk épp csak megérkezett a családunkhoz, amikor úgy döntöttem, szükségem van egy kis kikapcsolódásra, és Debrecenbe indultam egy kis barátnőzős felfrissülésre. Így történt, hogy egy szép sötét novemberi estén, amint lakóhelyemtől 40 km-re, egy forgalmas kereszteződésnél állva a lámpa zöldre váltott, én elindultam. Illetve indultam volna. Egyesbe kapcsoltam, az autó kapott ugyan egy kis lendületet, de ez mindössze arra volt elég, hogy beguruljon a kereszteződés közepéig, ahol autóstársaim szimpátiájától és jókívánságaitól, buszvezetők fénykürtölésétől övezve gubbasztottam, abban a biztos tudatban, hogy pillanatokon belül történik valami csoda, és én nem leszek itt többé ebben a lehetetlen helyzetben, de legalábbis felébredek.

Úgy is lett. Na, fel nem ébredtem, viszont két szimpatikus fiatalember régi-új autóstul félretolt az útból, én pedig ott maradtam a szélső sávban villogó elakadás- és besz.rásjelzővel. Épp azon gondolkodtam, szégyelljem-e magam, vagy inkább büszke legyek, amiért pusztán azzal el bírok rontani egy autót, hogy elindulok vele, amikor egy 17 éves-forma fiú megállt az autó mellett, és megkérdezte, segíthet-e. Ekkor dőlt meg minden elképzelésem arról, hogy milyenek a mai fiatalok, továbbá arról is, hogy léteznek-e angyalok, és milyen alakot öltenek, amikor meglátogatnak minket.

Fiatal barátom felállította a diagnózist, majd felajánlotta, hogy elvisz egy szerelőhöz, aki most azonnal megnézi az autót, csak szerezzek valakit, aki elvontat, mert neki se autója, se jogosítványa. Hurrá. Legcukibb barátnő sikeresen elvontatta az autót legcukibb szerelőig, diagnózis megerősítve: „Sajnos szétesett a féltengely (bármi legyen is az). Van benne egy közbetét, ami olykor elkopik. Most kicseréljük, de jobb, ha van mindig egy ilyen a kesztyűtartóban, mert ez bizony vélhetőleg nem az utolsó ilyen eset.”

Probléma megoldva, legalábbis néhány hónapig. Akkor ugyanis másik szerelő diagnózisa alapján ezt az egész sebváltót féltengelyestül úgy, ahogy van, ki kell hajítani. Vagy felújítjuk az egészet sok forintért, vagy bontott alkatrészekből összerakjuk, de fennáll a lehetősége, hogy egy év múlva ugyanúgy szétmegy. Mert a közbetét, az közbetét, ugye. A bontott jobban hangzik, de az, hogy egy év múlva újra kezdjük az egészet, az nem nagyon. Milyen más lehetőség van még?

Mert ez már a történet második fele. Amikor már ismertük a kérdések erejét.

Milyen más lehetőség van még? Nincs alkatrész. Milyen más lehetőség van még? Van alkatrész. Jövő hétre. Milyen más lehetőség van még? Van holnapra. Hogyan lehetne ez még jobb? Rossz hírem van. Milyen más lehetőség van még? Nem a megfelelő alkatrészt hozta a srác. Milyen más lehetőség van még? Ez egy korábbi típusé. Nem jó hozzá. Milyen más lehetőség van még? Lehet, hogy mégis jó hozzá. Megpróbáljuk? Hogyan lehetne ez még jobb? Jó lett! Hogyan lehetne ez még jobb? Ebben a konstrukcióban nincs közbetét, ami elkopjon. Hogyan lehetne ez még ennél is jobb?

Ha megállsz az első válasznál, és megelégedsz vele, nem tudhatod meg, milyen lehetőségeid vannak még. Ilyenkor a kesztyűtartódban hordod a pótalkatrészt, felkészülten a legrosszabbra. Állsz a válaszoddal a zárt ajtó előtt, nem jut eszedbe kinyitni, hátha valami más van mögötte, nem az, amit előre eldöntöttél. A kérdés az, amivel ajtót nyithatsz az újabb lehetőségekre. Éppen olyankor, amikor nem látod, hogy merre tovább. Amikor a logika nem segít.

A válaszok bezárnak. Az ítélkezés válasz.  A gondolat válasz. A döntés válasz. A következtetés válasz. A hit válasz. A cél válasz. Bezárnak.

A kérdések kinyitnak a végtelen lehetőségekre. A valódi kérdések. Nem pedig az ítélkezések kérdőjellel a mondat végén. De erről egy másik bejegyzésben.  

Az Access Consciousness® egyik legfantasztikusabb testkezelése az Access Bars®. A Bars kezelés lényege, hogy a fejen lévő 32 pont gyengéd érintésével kitisztíthatjuk a válaszainkat, amik akadályozzák, hogy megnyíljunk a lehetőségekre. Hogy több hely maradjon azoknak az energiáknak, amik kiterjesztik a lehetőségeket, nem pedig beszűkítik. A tanfolyamon elsajátíthatsz néhány egyszerű eszközt (kérdést) ahhoz is, hogy a változást még dinamikusabbá tedd. Legközelebbi Access Bars tanfolyamom leírását itt itt találod.

Ha megbarátkozol a kérdésekkel, milyen lehetőségek nyílnak meg előtted, amikre eddig nem is gondoltál? 

SMS az Univerzumnak

Te kihez fordulsz, ha elakadtál valamiben?

Van egy kedves meg nem nevezett barátnőm, aki nemrégiben azt érezte, hogy nem mozdul az élete. Minden jónak tűnt, de nem volt az igazán. Fekete-fehér, az unalom és nehézkesség árnyalataival átszőve. (Jól jöhet ilyenkor, ha élünk a gyanúperrel, hogy ezek nem a mi érzéseink, de ez egy másik bejegyzés témája.)

Barátnők között van az a jól bejáratott gyakorlat, hogy ilyen esetben felkeresik egymást. Az egyik forgatókönyv szerint még mélyebbre ásnak a témában, amitől aztán a végére mindketten fel akarják vágni az ereiket, de van olyan is, amikor ötletbörzét tartanak, hogy mit is lehetne másképp. A második nézőpontom szerint szerencsésebb, könnyebb, célravezetőbb. Már abban az esetben, ha változtatni szeretnénk. Ha nem, vagy még nem, akkor az első verzió is megteszi.

Nos, az én barátnőm változtatni készült, amikor sms-t írt nekem. Az üzenet kérdésekkel volt tele, hogyan lehetne színesebbé, mi kellene ahhoz, hogy történjenmárvalami, egy kis munka sem ártana, a pénz pedig mindig szívesen látott vendég, enyhén szólva most is.

Ezt az üzenetet azonban soha nem kaptam meg.

A küldés gomb lenyomása előtt ugyanis eszébe jutott, hogy nem én vagyok a megfelelő címzett. Gondolt egyet, és az üzenetet nem nekem küldte el, hanem gondolatban az Univerzumnak. 

Én már csak onnan ismerem a történetet, hogy másnap felhívott, belevisította a telefonba, hogy:   „N E M H I S Z E M E L!” Az „üzenetküldés” után nem sokkal egy irodalmi esten vett részt, ami elmondása szerint olyan felemelő élmény volt, amilyenre már nagyon régen nem volt példa. Aztán vacsora közben kapott egy emailt, amiben felkérést kapott egy nagyobb volumenű munkára, ami a sokéves átlagnál is jobban fizet. 

Te kihez fordulsz, ha elakadtál valamiben?

Mi van, ha az Univerzum minden egyes részecskéje tudatos, és csak arra vár, hogy támogasson téged? Kérted már a hozzájárulását az életedhez?

Muszáj ezt?

„Nem tudom, hogy találkozunk-e még. Ha így kell, hogy legyen, akkor igen. Én ugyanis mindig ott vagyok, ahol lennem kell.” – Így köszönt el tőlem újdonsült ismerősöm az első találkozásunk után. Nem akartam kötekedni, úgyhogy nem szóltam semmit, de a nyelvem hegyén volt a kérdés, hogy miért nem inkább oda mész, ahol lenni szeretnél? Na, ez az egyik dolog, a "kell" ami kissé bántja a fülemet. 

Eszembe jutott néhány kérdés ezzel kapcsolatban. Először is, ha valamire azt mondod, hogy kell, hol vagy abban te? Mi itt a szereped? Hol van az erőd? És egyáltalán, igazat mondasz, vagy csupán igazolod vele a választásaidat? Van-e valójában olyan dolog az életedben, amit meg kellett tenned, és nem te magad választottad? Ne agyalj rajta, csak érzékeld az energiáját. Muszáj volt? Én választottam? Amelyiknek könnyebb az energiája, amelyikben több a tér, az az, ami igaz számodra.

Hány helyzetre mondtad, hogy muszáj,amit valójában te választottál, de a végén te is elhitted, hogy nincs választásod?

Van egy kis csapda abban, amikor nem mered felvállalni a választásaidat, pontosabban azt gondolod, hogy folyton indokolnod kell őket: előbb-utóbb olyan helyzetbe hozod magad, ami látszólag kényszerhelyzet. Nem választasz, ezért majd döntened kell.

Számtalan ilyet láttam már. Egyik kedves ismerősöm „bevonzotta” a szerinte tökéletes munkahelyet, de egy idő után váltani szeretett volna. Csakhogy nem volt rá "kellő" indoka. Hogy magyarázta volna meg a családjának, az ismerősöknek, és még ki tudja, hogy kinek, hogy egy „biztos” állást „fix” fizetéssel eldob? (Az idézőjeleket, gondolom, nem kell magyaráznom.) Ez így önmagában nem volt vállalható. Valamit tennie kellett. Első lépésben ellehetetlenítette a viszonyát a kollégákkal, és ebben a mérgezett légkörben, ugyebár nem lehet munkát végezni. Elvileg. De ő még mindig maradt, a gyűlölködés nem volt elég indok, azt még ki lehetett bírni. A következő lépés természetesen az egészségének megromlása volt. Ez azért általában elég indok szokott lenni, és mindenki meg is érti, ezzel nem vitatkozik senki. Az egészség nem játék. Menni kell. És ment is. „Kénytelen volt” váltani, váltott is. 

Hasonló dolgot lehet felfedezni a párkapcsolatoknál. Hány olyan helyzet van, amikor a felek tudják, hogy köztük nem működik a dolog, de igazából nincs logikus indok arra, hogy miért szétváljanak. Nincs magyarázat, ezért aztán csinálnak. Meg kell indokolni, hogy miért lépnek ki, ezért aztán generálnak valamilyen helyzetet, ami a legrosszabbat hozza ki mindkettőjükből, hogy elmondhassák, nem tehettek.  Tönkre kell tenni egymást, vagy a közös életet ahhoz, hogy megengedjék maguknak a váltást. Mit mondanak különben, ha valaki megkérdezi, hogy: „Oszt mér’?” 

Milyen lenne egy olyan élet, amiben azt és akkor választanál, amikor akarsz, anélkül, hogy bárkinek megindokolnád, beleértve magadat is? Amiben nem kellene tönkretenni, és hibáztatni senkit és semmit, csak felvállalni, hogy választasz valamit, mert megteheted. Pont.

Ha lemondunk az úgynevezett kényszerhelyzeteinkről, az hihetetlen mértékű szabadsággal ajándékoz meg. Ha ránézünk arra, hogy minden, ami eddig történt velünk, a mi választásunk volt, az felszabadító. Felszabadító pedig azért, mert ha azt, ami most van, én választom, akkor mást is tudok választani. 

Tudom, néha nem könnyű ezt meglátni. Mert másra rendezkedtünk be, mert ez a valóság mást sulykolt belénk, mert eddig más tűnt egyértelműnek. És mert talán eddig nem volt elegendő információ a birtokunban, és nem voltak eszközeink. De milyen egyéb lehetőségünk van?

És még valami: amikor választásról beszélek, ez alatt nem feltétlenül tudatos döntést értek, hanem valami olyat, amit a berögzült nézőpontjaink alapján hoztunk, talán nem is értjük, miért. A jó hír az, hogy nem is kell értenünk ahhoz, hogy kitisztítsuk őket. 

   

Hány nézőpontod van, ami benne tart az áldozatszerepben? Hajlandó vagy-e visszakövetelni az erődet, amit eddig a kényszernek, kellnek és muszájnak adtál át?

Ha érdekel néhány egyszerű eszköz, ami segít, hogy ott legyél, ahol lenni szeretnél, szeretettel ajánlom a tanfolyamaimat és az egyéni konzultációimat.

Az aktuális tanfolyamaimról és elérhetőségeimről a Facebook oldalamon tájékozódhatsz. 

Itt az idő, hogy változtass?

Bőség - mi közöd hozzá?

Hosszú idő után a  barátnőmék úgy döntöttek, internetszolgáltatót váltanak. Így történt, hogy szert tettek valami kedvezményes csomagra, amivel együtt járt negyvenegynéhány tévécsatorna is. Kizárólag a közszolgálati adókhoz szokott hétéves kisfia lapozgatott a csatornák között, és elvarázsolódva így szólt: „Anya, én most úgy érzem, mintha gazdagok lennénk!”

Először mosolyogtam ezen a történeten, milyen aranyos, gyerekszáj, meg minden, aztán egyszer bevillant, hogy ez a megfogalmazás mennyire ott van! Mert mi a bőség?  Az a bőség, hogy mi és mennyi van, vagy az, hogy mennyiből választhatok? Lehet, hogy egyébként sem nézek általában többet, mint négy-öt csatorna, de a lehetőség ott van, hogy válasszam, ha akarom.  Egyszer az egyiket, másszor a másikat. A választás az enyém. Ha viszont eleve eldöntöm, hogy a televízió káros a valamimre, és eleve kizárom, lehet, hogy rengeteg nagy pillanattól fosztom meg magam.

Vajon nem így működik az egész életünk? Az univerzum körbevesz minket a megszámlálhatatlan tévécsatornájával, de mi eldöntöttük, hogy rossz hatással lenne ránk, ha néznénk, vagy hogy soha nem futja többre kettőnél, max. háromnál?  

Hányszor fordul elő, hogy két dolog között döntünk, és gondoljuk, hogy azért „kellett” két lehetőség között választani, mert nem volt több? Igaz ez? Vagy csupán egy érdekes nézőpont, amit elfelejtünk megkérdőjelezni, mert annyira beleszoktunk már?

Melyek azok a területek az életedben, amelyekkel kapcsolatban eleve eldöntötted, hogy nincs választásod? Ha vásárolni mész, melyek azok az üzletek, amelyeknek még a kirakatát sem nézed meg? Kik azok az emberek, akikkel soha nem állnál szóba? Melyek azok a könyvek, amiket soha nem vennél le a polcról? Mit hagysz ki, amikor eleve eldöntöd, hogy mit engedsz be a világodba, és mit nem? Lehet, hogy a legjobb poén abban a filmben van, amit elvből soha nem néznél meg? Lehet, hogy az egyik legjobb ügyfeled az a fura szerzet lenne, aki előtt bezárod az üzleted ajtaját, mert nincs kedved szóba állni vele?

Mi van, ha az univerzum kész neked ajándékozni mindent és bármit, ha hajlandó vagy befogadni azt?

Hogyan? 

Tudtad, hogy az Bars azért az első tanfolyam az Accessben, mert újra megtanít a befogadásra? Az Access alapítója szerint egyetlen problémánk van, mégpedig az, hogy elfelejtettük, hogy hogyan is kell azt csinálni. Sokaknak még az sem nagyon megy, hogy felfeküdjenek egy masszázságyra, és hagyják, hogy valaki megérintse a testüket. Van, aki eleinte szívesebben ajándékoz kezelést, mint elfogad. De szerencsére ez hamar változik. J Azok a nézőpontok, amik a kezelés alatt kitisztulnak, éppen azt akadályozzák, hogy képes és hajlandó legyél befogadni. Az univerzum végtelen bőségét, például. Vagyis minél több kitisztul, annál könnyebb lesz el/befogadni. Mi van, ha ez az egyetlen dolog, amit meg kell változtatnod ahhoz, hogy megváltozzon az életed? Gyakorold az elfogadást és a befogadást!

Ennek egy nagyszerű módja, ha megkérsz valakit, hogy futtassa a Barjaidat. Tudtad, hogy szinte minden facilitátor szervez Bars cseréket azok számára, akik elvégezték a tanfolyamot? Ezeken a cseréken rendszeresen tudsz gyakorolni másokkal, akik már szintén megtanulták a Barst. A jó hír pedig az, hogy a nézőpontjaid akkor is tisztulnak, amikor te ajándékozol kezelést.

Ha kedved van kipróbálni egy kezelést, Debrecenben csütörtökönként tartunk ilyen csereberéket, ahol ezt megteheted. Az aktuális időpontokról itt találhatsz információkat. A legközelebbi tanfolyamomról pedig itt.

Mi kellene ahhoz, hogy ne érd be kevesebbel a végtelen lehetőségeknél? :) 

Ítélkezés - mi haszna?

Mi az az életedben, amit régóta szeretnél megváltoztatni, de valahogy beragadt, nem mozdul, sőt, mintha egyre több lenne belőle?

Visszagondoltam az elmúlt évekre, és azt láttam, hogy azokon a dolgokon tudtam könnyebben változtatni, amikkel kapcsolatban nem volt erős érzelmi töltés bennem. Meg akartam változtatni ugyan, de nem minden áron. Vagy mondjam azt, hogy nem voltak bennem nagyon merev ítéletek a témával kapcsolatban.

Úgyhogy gondoltam, megemlékezek az ítéletekről néhány sorban, lerágott csontnak tűnik, de sok a félreértés a témában. Szerintem.

Amikor ítélkezésről beszélek, a szónak nem a hétköznapi jelentését értem, ami nagyjából a kritizálásnak felel meg. Bár, az is megér egy misét, hogy ezzel hányan ejtik csapdába magukat, mert azt, hogy ne ítélkezz, úgy értelmezik, hogy mindenkiről csak „jót” feltételezz, gondolj és mondj. Aztán, ha állba vágják őket egy váratlan pillanatban, becsapva érzik magukat, pedig ha tudatosak lettek volna, simán el lehetett volna hajolni a közelgő ököl elől.

Ítélkezésen azt értem, amikor felosztjuk a világot jóra és rosszra. Mindannyian felosztjuk, persze. Korán megtanuljuk, hogy vannak dolgok, amik helyesek, helytelenek, amit illik, amit kell, amit szabad, és amit nem. Vannak olyan ítéletek, amiket kimondunk, vannak viszont kimondatlanok is, amik ugyanúgy átveszik az életünk felett az irányítást, pedig nem is tudunk róla. Csakhogy az ítéletekkel van egy kis gubanc, mégpedig az, hogy önkényes nézőpontokon alapulnak, és nem igazak, vagy valóságosak. Néhány évtizeddel ezelőtt elfogadott, és szinte kívánatos volt, hogy egy szülő fizikailag megfenyítse a gyerekét, ha „normális” embert akart belőle faragni. Ma ezért büntetés jár. Mi az alapja ezeknek? Egy önkényesen kialakított nézőpont, amivel aztán mások is egyetértenek.

Gyerekként sok ilyen önkényes nézőpontot érzékelünk magunk körül. Nem kell mondanom, nem csak azokat, amiket a szüleink verbalizálnak. Abból is van persze elég, de még több, amit ki sem mondanak, mégis pontosan tudatában vagyunk, és mivel a „saját bőrünkön” érezzük őket, hát azt gondoljuk, hogy a mieink. Pedig csak érzékeljük azt, ami körülöttünk zajlik.

Múltkor valaki mesélte, hogy a családjában legfőbb értéke mindig is a szorgalomnak, és a kemény munkának volt. Az ismerősöm már elmúlt harminc, amikor a szülei egy beszélgetés során kijelentették, hogy szerintük egy csinos nő A) nem lehet okos, B) biztos, hogy nem tud normálisan dolgozni. (Vajon miért, na mindegy…) Ha az ismerősöm meg akart felelni a családi normáknak, márpedig meg akart, nincs azon mit csodálkozni, ha egész eddigi életében elintézte magának, hogy túlsúlyos legyen, soha ne nézzen ki annyira „jól” , hogy lustának, vagy butának lehessen gondolni. Csinos= lusta és buta. Önkényes? Igen. Igaz? Nem. Pusztán egy ítélet. A barátnőm egész életében azt gondolta, hogy fogyni akar, de valójában volt egy olyan nézőpontja, akkor felel meg a családnak, ha egy olyan testet teremt, amit nem gondolt szépnek. Egy olyan ítéletet működtetett, hogy meghízni helyes, mert ezzel bizonyíthatom a szüleimnek, hogy okos vagyok és szorgalmas. 

A másik dolog az ítéletekkel, hogy nem tudunk túllátni rajtuk. Csak azt vesszük észre a világból, ami egyezik azzal, amit előre eldöntöttünk. A múltkor hallottam egy tetszetős mondatot egy ismerősöm szájából, így hangzott: „Gazdag gyerek soha nem tud alázatosan állni a feladatokhoz.” Ennek az ismerősömnek a munkahelyén kb. egy tucat ember áll az irányítása alatt. Nagy szükség lenne egy kis vérfrissítésre a cégnél. Ha van két jelentkező, az egyik „gazdag gyerek”, a másik „szegény gyerek”, szerinted kit fog választani?  Ha az ítéletére hallgat, akkor a szegényebbiket, a kérdés az, hogy tényleg jól jár-e vele. Mi van, ha a másik lett volna a főnyeremény, csakhogy ezt képtelen észrevenni, mert előre önkényesen eldöntött valamit, és ez nem engedi, hogy azt lássa, ami valójában van? Ha az ítélet helyett az éberségére hallgat, akkor feltesz néhány kérdést, és az alapján választja ki azt, akivel jobban tud együttműködni. Egyszerű.

Minden életterületen tele vagyunk ítéletekkel, akár tudunk róla, akár nem. A testünkkel kapcsolatosan, a kapcsolatainkkal, a pénzzel (na jó, ez az egy lehet, hogy kivétel J ). Ha az ítéleteink alapján választunk, az olyan, mintha robotpilótára bíznánk az életünket. Ha elengedjük az ítéleteket, akkor megláthatjuk, hogy mi az, ami nekünk működik, és meghozhatjuk a saját választásainkat.

Ha érdekel néhány egyszerű eszköz, aminek segítségével egyszerűen el tudod engedni azokat a dolgokat, amikkel akadályozod magad, keress egy Access Consciousness® tanfolyamot a környékeden! Az Access első tanfolyama az Access Bars, ami egy testkezelés, melynek során a fejen lévő 32 pont gyengéd érintésével szabadulhatsz meg a korlátaidtól. A legközelebbi tanfolyamomról itt  tudsz tájékozódni, ha úgy érzed, hogy most jött el az idő a változásra.

Ha így van, várlak szeretettel!

Segíthet-e a gyógyulásban a Bars?

Gyakran kérdezik, hogy lehet-e gyógyulni az Access Bars®-tól…

Nos, a Bars nem gyógyító technika. Nézőpontom szerint gyógyulni attól lehet, hogy valaki eljut arra a pontra, hogy többé már nem a betegséget választja, hanem például az életet, az örömet, a könnyedséget, és nem utolsósorban önmagát.

A betegséget rendre rossznak bélyegezzük, korrigálandó hibának tartjuk, meg akarunk tőle szabadulni ilyen-olyan módszerekkel, hiszen ki szeretne fájdalomban élni... Nagy igyekezetünkben viszont elfelejtjük feltenni a kérdést, hogy az, amit olyan szörnyűnek, rossznak bélyegzünk, vajon nem a mi választásunk volt-e. Van-e valami hasznunk belőle, van-e olyan nézőpontunk, amivel „értékessé, vagy éppen helyessé tettük”?
Betegséget értékessé? Vicces? Mire használod a betegséget? Ezzel éred el, hogy amíg a tested javítgatásával vagy elfoglalva, ne kelljen felvállalnod és megmutatnod magad a világnak? Erre fogod, hogy nem lehetsz boldog? Ezzel teszed magad kicsivé és elesetté, mert különben meg kéne élned a nagyságodat, és azt semmiképpen nem szeretnéd, mert úgy véled, hogy arra már többen ráfizettek? Valamit be akarsz bizonyítani? Valamit cáfolni akarsz vele?

Számtalan ilyen nézőpont létezik, még ha nincsenek is felszínen bennünk, de valahol elraktároztuk őket. Képtelenség felgöngyölíteni mindet, a jó hír viszont az, hogy teljességgel szükségtelen is. A Bars pontok érintésével anélkül tisztulnak a nézőpontok, hogy azokat tudatosítani kellene, hogy régi traumákat újra át kellene élni.

A Bars tehát nem gyógyító technika. Nem lehet megjósolni, hogy a kezelés alatt milyen nézőpontok tisztulnak ki, mi az, amit a kezelt személy megenged, így nem garantálható, hogy az egészségi állapotban javulás áll be. Mindazonáltal, gyakran megtörténik. Előfordult már olyan is, hogy 20 perce adtam valakinek Bars kezelést, amikor mindkét lábfejét mozgatni kezdte, holott évek óta deréktól lefelé „béna” volt.

Efféle „csodákra” persze nincs garancia. De nem csoda-e önmagában az is, amikor ahelyett, hogy ide-oda dobálnának az ítéleteim, elkezdek végre önmagamnak és önmagamat választani? És ez milyen hozzájárulást jelenthet a testem számára? 

Mi az Access Bars®?

Kedvenc közhelyetek? Az enyém: "Ilyen az élet..." 

Milyen az élet? Hány dologról gondolod, tudod, tapasztaltad, hogy természetes, pedig valójában csak egy lehetőség a sok közül? Hányszor gondoltad, hogy neked/a magadfajtának ez jutott, és ezt soha egy pillanatra sem kérdőjelezted meg?

Azt gondolod, hogy a korlátaid kívül vannak? Korlátoz a pénztelenség, a politika, a rendszer, az időjárás, a sorsod, a karmád? Vagy éppen jól megtanultad, hogy te magad vagy a korlát, de nem tudod, hogy ez mit is jelent, ezért hibáztatod magad, és ezzel csak még jobban megveted a lábad a változatlanság talaján?

Mi van, ha a korlátaid nem mások, mint az ítéleteid, a nézőpontjaid, a definícióid, valójában minden olyan dolog, amit eldöntöttél, és igaznak tartasz, vagy ami ellen lázadsz, és mivel igaznak tartod, vagy éppen lázadsz ellene, jól bebetonoztad, megszilárdítottad, ezért nem képes változni? 

Vagy valaki. Vagy valamilyen. Gondolkodsz, érzel valahogyan. Van szakmád, családban betöltött szereped, világnézeted, vannak képességeid, gyengeségeid, vannak hasonszőrű barátaid, ellendrukkereid, vagy ellenségeid. Vannak dolgok, amiket kedvelsz, van, amit nem. Van, akit/amit beengedsz a világodba, van, amiről hallani sem akarsz. Ez a világod, a birodalmad Az értékrended. És nem utolsósorban tapasztalataid. Ez vagy te. Tényleg ez vagy te? Vagy ezek csak a korlátaid, amikből nem tudatosan ugyan, de felépítetted magad?

Mit gondolsz a pénzről? A testről? A szexről? A gyógyításról? A bánatról? Az örömről? Milyen címkéket aggattál rájuk és magadra, milyen ítéleteket véltél igaznak, és tettél igazzá velük kapcsolatban, még ha nem is tudatosan? Mi változhat, ha szélnek ereszted ezeket az ítéleteket?Hajlandó lennél-e csak megfontolni, hogy mi történhet, ha ezeket megkérdőjelezed?

Szóval mi történne, ha annak látnád a dolgokat, amik, nem a ráaggatott címkéket, definíciókat, ítéleteket, a hozzájuk tapadt energiákat? Könnyebb lenne azt választani, amit szeretnél?

Az Access Bars® éppen ezt teszi lehetővé. Elengedni és kitörölni mindent, amit az eddigi életek során ráaggattál ezekre a témákra, és ezzel akadályozod bizonyos életterületek működését.

Az Access Bars® az Access Consciousness® első alaptanfolyama, amit a világ közel ötven országában oktatnak képzett facilitátorok. Számos további tanfolyam (Alapozó és 1. szint, 2. és 3. szint) elvégzésének alapfeltétele, hogy részt vegyél egy Bars® tanfolyamon.

A Bars® 32 pont a fejen, melyek mindegyike egy-egy életterülethez kapcsolódik, úgy, mint pénz, kontroll, kreativitás, szex, test, gyógyítás, éberség, öröm, bánat, öregedés, kapcsolatok teremtése stb. A pontok érintésével elengedhetjük azokat a korlátozó hiedelmeket, elképzeléseket, ítéleteket, amik megakadályozzák, hogy az adott életterület úgy működjön, ahogy szeretnénk. 

A tanfolyamon....
-minden résztvevő elsajátítja azt, hogy hogyan találja meg könnyedén a pontokat, és hogyan érintse meg azokat
-minden résztvevő két kezelést ajándékoz, és kettőt elfogad (ez egy napon 4 (!), hogyan lehetne még ennél is jobb?)
-megismerkedünk az Access Consciousness néhány eszközével, amelyek azonnal használhatóak arra, hogy változást generáljunk az életünkben
-mindenki kap egy kézikönyvet, és további anyagokat, melyek segítséget nyújtanak ahhoz, hogy a kurzus után Bars® kezelőként tevékenykedhessen

Aki a tanfolyamot három különböző facilitátornál elvégzi, regisztráció után maga is hivatalosan Access Bars® facilitátorrá válhat.

Legközelebbi tanfolyam Debrecenben velem: 2014. július 22.

Érdeklődni: 70 626 9100 vagy nekedigaz@gmail.com

 Itt egy videó arról, milyen egyszerűen meg tudja tanulni bárki.

A te életedhez milyen hozzájárulás lehet?