Hogyan nyírd ki a változás lehetőségét, avagy kérdések újratöltve...

Az előző  bejegyzés margójára...

Mert kérdéseket nem azért teszünk fel, hogy megtaláljuk a választ (pláne a helyeset), hanem azért, hogy az adott pillanatban éberré váljunk arra, hogy mi az, ami ott és akkor zajlik. 

Tegyük fel, hogy a bal szemgolyód mögött hasító fájdalmat érzel, és rákérdezel, hogy "mi ez?" Az jön éberségként, hogy a tested szeretne kimenni a szabadba. Te kisétálsz az erdőbe, és beindul valami fura energiaáramlás, a fejfájás pedig percek alatt feloszlik. Wow! Rájöttél, megoldottad!

Eltelik néhány hét, megint hasító fájdalmat érzel a fejednek ugyanazon a pontján, ugyanolyan intenzitással.

Ezen a ponton lehetnek választásaid.

1. Kibaktatsz az erdőbe, és megnézed, hogy mi történik. Lehet, hogy semmi, ezért duzzogva hazajössz, és elkönyveled, hogy már ez sem működik.

2. Megkérdezed a testedet: Megint a természetbe vágysz? Igen? Nem? Valami más? Egy pohár víz? Alvás? Mi az, amit érzékelsz? Stb., stb...

Ekkor éber lehetsz megint valamire, amire addig nem, és lesz választásod a dologgal kapcsolatban.

Persze lehet egy olyan választásod is, hogy írsz egy könyvet arról, hogy a bal szemgolyó mögötti fájdalom ellenszere az erdei séta. Valaki nyilván akad majd, akinél betalál, és módszert csinál belőle

Ha elfogadod azt, hogy ami egyszer bejött, az is csupán egy érdekes nézőpont, egy lehetőség a millióból, akkor az elméd helyett az éberségedből kezdesz működni. Akkor már nincs szükség arra, hogy védelmezz egy módszert, vagy hogy védekezz ellene.

Mennyivel több teret adnánk a testünknek a változásra, ha nem próbálnánk az összes eddigi éberségünket receptté szilárdítani?

Persze más életterületekkel nyilván nem csináljuk ezt... 

smile emoticon

Kíváncsiskodd életre az álmaidat!

A minap láttam az interneten egy ügyes kis kütyüt (nevezzük annak, nem egy bonyolult szerkezet, akár lehetne is kapni egy kisváros számítástechnikai szaküzletében, de nem lehetett). Végigjártam három üzletet, aztán elméláztam kicsit az eladók különféle reakcióin. 

Egyes számú eladó kérdőn nézett rám, de hamar elkezdett járni az agya, és közölte, hogy akár el is tudja képzelni, hogy létezik a keresett szerkezet, habár még soha nem látott ilyet. 

Kettes számú eladó közölte, hogy igen, van ilyen, de ilyen kicsi városban bizony nincs erre kereslet, talán rendelni lehetne.

 Hármas számú eladó viszont szánakozva végigmért, minekutána tudtomra adta, hogy nyilvánvalóan nem rendelkezem megfelelő szaktudással a témában, a keresett árucikk pedig a science fiction kategóriába sorolandó, és jöjjek vissza, ha valaki már feltalálta, mert a szóban forgó kütyü bizony nem létezik. 

Volt már hasonló élményben részed? Meglátod álmaid kacsalábon forgó lakberendezési megoldását a barátnődnél, felhívod a mestert, izgatottan előadod, hogy mit szeretnél, mire ő először is közli veled, hogy a kacsaláb nem való lakásba, de egyébként is kár beszélni a témáról, mert tudományosan bizonyított tény, hogy álmaid kreatív lakását márpedig fizikai képtelenség létrehozni.  

Feltételezzük, hogy mesterünk nem lusta, nem égett ki, szívesen dolgozik, pusztán arról van szó, hogy az ő valóságában tényleg nincs meg annak a megfelelője, de még a víziója sem annak, amit kérsz tőle. Nem látott még olyat, és el sem tudja képzelni, hogy létezhetne. 

Vannak olyan kreatív elmék, akik alig várják a kihívást, a lehetetlen felkéréseket, amelyeket lehetetlen megvalósítani, a végén aztán mindenki csodájára jár? Vannak. De fent említett mesterünk nem ilyen. Ő hozott gondolatmenetekből, sémákból építkezik, és ami abba nem fér bele, azt a lehetetlen kategóriájába sorolja. 

Bizonyos értelemben azt kell mondanom, ha meg nem sértlek, hogy könnyű neked. Hiszen te már láttál olyan kacsalábon forgót, amit le akarsz szabatni, ő meg nem. A kérdésem az, vajon ha nem láttál volna, kitaláltad volna, kerestél volna valami extrát, vagy megelégedtél volna a készen kapott megoldásokkal?  

Amikor nincs valamiről tapasztalatod, honnan tudod, hogy szeretnéd? Mi az, amiből válogatni tudsz, mi az, amit meg tudsz álmodni, mit tudsz vizualizálni?

Értelemszerűen nem tudsz mást elképzelni, csak amit a múltad alapján ki tudsz vetíteni. 

Hogy mi az a jövő, ami túlmutat azon, amit a múltad alapján teremteni tudsz? Mi az, ami túlvisz a képzeleted óperenciás tengerén, azokhoz a lehetőségekhez, amelyeket el sem tudsz képzelni? 

Az egyik legalapvetőbb eszköz az Access Consciousnessben, hogy a előre legyártott válaszok helyett a nyitott kérdéseket részesíti előnyben. 

Ez a valóság úgy tekint a kérdésre, mint annak elismerésére, hogy valamit nem tudunk. Mivel gyerekkorunk óta arra neveltek, hogy tudnunk kell a helyes válaszokat, sokszor dugdossuk a kérdéseinket, mert szégyelljük őket. Mi lenne azonban, ha másképp tekintenénk a kérdésekre?

Mi van, ha a kérdés képes megnyitni az ajtókat ahhoz, hogy hozzáférj a lehetőségeidhez és a tudásodhoz?

Különbség van azonban kérdés és kérdés között, és ezt nem árt tisztázni, pusztán azért, mert az egyik típus kivezet azokból a helyzetekből, amelyekben megrekedtél, a másik pedig nem.

Nyitott kérdés az, amit őszintén, nyitottan és kíváncsian teszek fel, és amire semmiféle válaszlehetőség nincs előzetesen a fejemben. 

Ha úgy érzem, elakadtam, és felteszem a kérdést, hogy "milyen lehetőségeim vannak itt, amit még el sem tudok képzelni", és megmaradok ebben az őszinte kíváncsiságban, jó úton vagyok arra, hogy észrevegyem azokat a lehetőségeket, amelyeket eddig éppen amiatt a nézőpontom miatt nem láttam, miszerint nincsenek lehetőségeim. 

Vannak olyan mondatok is, amelyeknek kérdőjel van ugyan a végén, de energetikailag nem számítanak másnak, mint kérdésnek látszó tárgynak. Nincs mögöttük nyitottság, sem kíváncsiság, sokszor az is előfordul, hogy egy meglévő ítéletet cicomázunk fel egy kérdőjellel.

Nem kell magyaráznom, hogy a "Mi kellene ahhoz, hogy ne felejtsd el a házassági évfordulónkat, ahogy szoktad?", valójában nem kérdés, hanem annak a burkolt megfogalmazása, hogy "bunkó vagy, drágám".

Minden kreatív ember, minden feltaláló, valójában kérdésből működik, abból a kérdésből, hogy "milyen más lehetőség van még", hiszen különben nem volnának képesek olyan dolgokat hozni a világba, amelyek azelőtt nem léteztek.

Az Access kérdéseinek használatával voltaképpen nem teszel mást, mint aktiválod a benned rejlő felfedezőt, és megnyitod magad arra, hogy éber legyél olyan lehetőségekre is, amit esetleg a tapasztalataid alapján nem tudsz kivetíteni a jövőbe. 

Itt nem kapsz előre legyártott válaszokat. Kérdéseket kapsz, hogy belekíváncsiskodd az életedbe azokat a lehetőségeket, amelyeknek a létezéséről még talán nem is tudsz. 

Hajlandó vagy félretenni a recepteket és a szabásmintákat, és aktiválni a kalandort, a felfedezőt, aki valójában vagy?

Melyik területe az életednek, ahol megelégszel a készen kapott megoldásokkal? 

Mi van, ha a lelkesítő élet egyik titka, hogy a válaszaidat kérdésekre cseréld? 

Ha szeretnél olyan életet, amely izgalommal tölt el, használd a kíváncsiságodat, és fedezd fel a lehetőségeket, amelyeket eddig eltakartak előled a válaszaid!

A legközelebbi lehetőségeket arra, hogy nekikezdj ennek a kalandnak,  ITT találod.

Mi akadályozza az üzletedet a növekedésben?

Gary Douglas írása

Két vállalkozónak lehetnek egyforma ötletei. Az egyiknek növekszik az üzlete, a másik épp, hogy csak túlél. Mi a különbség köztük? Két dolog: a nézőpontjaik a pénzről és a hajlandóságuk, hogy más lehetőségeket teremtsenek, jóval túl a megszokotton.

A nézőpontod teremti a valóságodat. Ha az a nézőpontod, hogy hogy az üzleti életben nehéz pénzt termelni, hogy túl nagy a konkurencia, hogy a pénz nem jön könnyen, hogy az emberek nem azt akarják, amid épp neked van, akkor ezt a valóságot fogod teremteni.

Ha mindig kérdésben vagy, mindig a lehetőségeket keresed, ha mindig olyan választásokat hozol, amelyek kiterjesztik az anyagi helyzetedet, akkor egy olyan valóságot hozol létre, amelynek része a pénzzel kapcsolatos könnyedség is. Íme, három teljesen más nézőpont a pénzzel kapcsolatban.

1.       Mit tettél valósággá a pénzzel kapcsolatban, ami nem valós?

Ha a szegénységtudatot valósággá teszed, vagy hiányból teremtesz, akkor olyan valóságot teremtesz magadnak, ahol ez lesz az igaz. Ezek a dolgok valóban létezek? Nem! A nézőpontod kreálja őket. A hiányt valósabbá tetted a lehetőségeknél? Itt az idő egy másik lehetőséget teremteni a pénzzel?

A következő héten próbálj meg valami mást az üzletedben. Minden alkalommal, amikor a pénzre gondolsz, tedd fel ezt a kérdést: „Mi kell ahhoz, hogy több pénzem legyen, mint amit el tudok költeni, de soha ne legyen elég?” Ez a kérdés arra invitál majd, hogy több pénzt keress, mint amire szükséged van. Ez valami más, és más eredményhez is vezet.

2.       Mi van, ha a pénz az örömet követi?

Ahhoz, hogy valódi örömet élj meg, hajlandónak kell lenned arra, hogy mindent befogadj anélkül, hogy helyessé vagy helytelenné tennéd. Bármi felett ítélkezel, a pénz nem tud eljönni hozzád. Ha ítélkezel a vásárlóid felett, hogy nem költenek eleget, vagy az eladóid felett, hogy nem adnak el eleget, vagy a fejlesztőid felett, hogy nem dolgoznak elég keményen, kiiktatod az örömet az üzletedből. Mi lenne, ha arra hívnád meg őket, hogy többek legyenek, és ezt bátorítással és a lehetőségek kiterjesztésével tennéd? Ez többet teremtene annál, mint hogy a vállalkozásodat egy borzalmas munkahellyé teszed?

3.       Milyen pénzügyi jövőt teremtesz?

Rengeteg cég pusztán a rövidtávú eredményekre fókuszál. Mi lenne más, ha elkezdenéd a pénzügyi valóságodat a jelen ÉS a jövő éberségéből teremteni? A jövő folyton változik. Nincs egy lehetséges jövő; sok lehetséges jövő van. Melyiket teremted meg? Melyiket választod? A jövőről alkotott nézőpontod a pénzügyi valóságodat is teremti.

Ha jótékony vezetővé szeretnél válni, aki az üzlet jövőjét is bevonja a napi választásaiba, tedd fel a következő kérdéseket:

„Mit adhatok az ületemhez, ami több pénzt teremt most és a jövőben?” Amikor felteszed ezt a kérdést, elkezdesz éber leni más bevételi forrásokra, amit választásod szerint megteremthetsz. Menj az ösztöneid után, ne pedig az érvek és ellenérvek mentén, amelyeken gondolkodsz.

„Ki más szeretne fizetni a nagyszerűségemért, tehetségeimért és képességeimért?”Mit választanál, ha a pénz nem számítana? Mit teremthetsz, ami még sokkal több pénzt hív be? Mi lenne, ha annyira sok pénz lenne, mint amennyi vízcsepp a tengerben? Annyi van… csak abból a valóságból kell működnöd, ahelyett, hogy a poharat is csak félig töltöd meg.

Az eredeti cikk angol nyelven ITT található.

Mi a csuda történik a testünkkel?

A pénteki Facelift tanfolyam után szombat reggel kaptam egy üzenetet. Idézek belőle: 

"Szia! Képzeld, már az állomáson észrevettem, hogy nagymértékben csökkent a kézfejemen lévő visszértágulatok mértéke! Itthon pedig átöltözés közben, lehajtva a fejem, az állam hozzáért a szegycsontom környékén a felsőtestemhez, és teljesen meglepődtem, hogy milyen selymes bőrt éreztem az állammal! Utána ellenőriztem az arcbőrömet, az is sokkal selymesebb lett! Ez fantasztikus! Írom a többit is: a hajvonalnál lévő, mitteszer elkaparásából származó seb behegedt, az arcomon a korosodástól kitágult pórusaim nagymértékben összehúzódtak. A nyakamon a bőr sokkal selymesebb lett (azzal szoktam kínozni magam, hogy megcsípem, és nézem, hogy milyen lassan simul ki). Most azonnal, kb. az 5 évvel ezelőtti állapotnak megfelelően." Rita

Mi a csuda történt? Mit csináltunk, ami ilyen intenzív változásokat indított be azonnal? 

Nem tettünk mást, mint különféle (kézrátétes és szóbeli) eszközökkel kioldottuk a testből azokat a nézőpontokat, amelyek az öregedéssel, pusztulással, halállal, élettel, családi mintákkal kapcsolatosak, valamint magával azzal a ténnyel, hogy van testünk. 

Mi köze a nézőpontoknak a testünk alakulásához? 

A nézőpontod teremti a valóságodat. Nem tud a világból semmi megmutatkozni az életedben, csak az, amit a nézőpontjaid szűrőjén átengedsz. Így van ez az életed bármely területével, a testeddel is. Hány nézőpontod van arról, hogy jó dolog-e testben élni? Lehetőségnek és ajándéknak tartod a tested, vagy egy koloncnak, netán egy darab húsnak, amit kontrollálnod kell? Hány nézőpontod van arról, hogy hány éves korban hogy néznek ki a testek? Mikor kezdenek ráncosodni, megereszkedni, meszesedni, fájni? Hány nézőpontod van a testekről általában, amiket soha nem kérdőjeleztél meg? 

Az elmúlt két évben megdöbbentő változásokat láttam. Újra és újra rácsodálkozom, mire képes a testünk, ha engedjük, hogy változzon, és nem erőszakoljuk rá azokat a nézőpontokat, amiket megtanultunk, bevettünk, és természetesnek vettünk. 

Ilyenkor újra és újra felteszem a kérdést: Mi a csudát teszünk a testünkkel? Mármint a hétköznapokban... Milyen tudatos, milyen fantasztikus képességei vannak, amiket nem ismerünk el? Nem kérdezzük, nem kapcsolódunk vele, hanem a legújabb trend és tudományosan megalapozott irányelvek szerint próbáljuk kontroll alatt tartani, és folyamatosan haragszunk rá, mert nem azt teszi, amit várunk tőle? 

De mi van, ha éppen azt teszi? Mi van, ha éppen úgy viselkedik, azt teszi, amit a nézőpontjainkkal rávetítünk? 

Milyen utasítást adsz a testednek a ítélkezéseiddel, amit még nem ismertél el? Tűnődtél már valaha azon, milyen érdekes dolog haragudni arra a testre, aki nem tesz mást, mint megjeleníti azt, amit folyton mondasz neki?  

Ha ismered az Access Barst, vagy az Access testkezeléseit, ezek mind abban segítenek, hogy a testedbe zárt nézőpontokat ki tudd onnan oldani, én személy szerint mindenkinek nagyon ajánlom, hogy ha megtanulta, használja őket, amikor csak kéri a teste. 

Ha ezeket még nem ismered, van valami, amit most is megtehetsz, hogy nagyobb teret biztosíts a testednek a változásra és önmaga generálására, és kiengedd a nézőpontjaid fogságából:  

1. Ne hibáztasd magad, amiért hibáztatod a tested! Ezt tanultad, erre vagy trenírozva hosszú-hosszú ideje, és pont. Mi egyéb lehetséges? 

2. Valahányszor valami zajlik a testedben, ami "nem kellemes", vagy azon kapod magad, hogy ítélkezel felette, vagy a testek felett általában, mondd el magadban  a következő mondatokat, akár többször egymás után:

"Érdekes nézőpont. Van egy ilyen nézőpontom."

Valahogy így:

• Hogy lehetek ilyen ronda?  Érdekes nézőpont. Van egy ilyen nézőpontom. 
• Ebben a korban már nem kellek senkinek. Érdekes nézőpont. Van egy ilyen nézőpontom. 
• Már megint fáj a derekam. Érdekes nézőpont. Van egy ilyen nézőpontom. (Igen, a fájdalom is lehet pusztán egy nézőpont!)
• Örököltem a hajlamot, nincs mit tenni. Érdekes nézőpont. Van egy ilyen nézőpontom. 
• Kell vagy 10 nap, hogy kikecmeregjek ebből a betegségből. Érdekes nézőpont. Van egy ilyen nézőpontom. Satöbbi, satöbbi...

Az érdekes nézőpont lényege, hogy megengedésbe kerülj a nézőpontokkal, elismered, hogy vannak. Ennyi. 

Mert a trükk lényege: ha azonosulsz a nézőponttal, megteremted. Ha ellenszegülsz a nézőpontnak, megteremted. Viszont ha megengedésbe kerülsz vele, tudsz szabadon választani. Meg leszel lepve, mennyi minden mozdul el, változik és transzformálódik, ha képes leszel megengedésbe kerülni azzal, amit most választasz. 

Mi lenne, ha ez lenne az első lépés ahhoz, hogy barátságot köss a testtel, amit te választottál, és te teremtesz? 

A nézőpontod teremti a valóságodat, és nem fordítva. Emlékszel? 

Vajon mi történne a testeddel és az életeddel, ha ezt az egy "apró" trükköt következetesen alkalmaznád? Ha szereted azt, ahogyan most mennek a dolgaid, figyelmeztetnem kell, hogy ne próbáld ki a fenti gyakorlatot! :)

Viszont, ha kedvet kaptál ahhoz, hogy ilyen és ehhez hasonló eszközöket állíts a változás szolgálatába, ajánlom figyelmedbe az Access alapozó képzéseit, ahol számos testkezelés és szóbeli eszköz nyújt segítséget ahhoz, hogy lesegítsen a kényszerpályáról, és hogy szabadon választhasd meg, hogy neked mi működik. A legközelebbi tanfolyamaimról szóló információkat ITT találod. Amennyiben nem találtál neked megfelelő helyszínt, vagy időpontot,vedd fel velem a kapcsolatot!

Hogyan lehet mindig még jobb?  

Megengedés=belenyugvás?

A tudatosságnak van egy nagyon pragmatikus megközelítése. Tudatosnak lenni voltaképpen hasznos, mert amikor tudatos vagy, nem reked meg az életed, hanem áramlani kezd.

Amikor valami sokáig nem mozdul az életemben, tudom, hogy van valami, amivel nem vagyok megengedésben. Van valami, amivel kapcsolatban azt gondolom, hogy igazam van, és ragaszkodok ehhez a nézőponthoz, vagy éppen azt gondolom, hogy tévedek, és hibás vagyok, de az is előfordul, hogy ez a két eset egyszerre áll fenn. Hibáztatok, és ezért hibásnak érzem magam. Cuki. Egyik nézőponttal sincs különösebb probléma, ha nem tart tovább 10 másodpercnél. Ha ragaszkodunk a nézőpontunkhoz, bizony hajlamos nem változni az életünk. 

Észrevetted már, hogy amint hajlandóak vagyunk a megengedést választani, rögtön megváltoznak a dolgok?

Van valami fura dolog a megengedés körül. Olyan, mintha egyet jelentene a belenyugvással. Ahhoz vagyunk szokva, hogy azon változtassunk, ami "rossz". Létezik-e barátság ítéletmentesség és változtatás között? Volt ma egy nagyon inspiráló beszélgetésem egy kedves barátommal, ez indította el ez a gondolatmenetet, mi is a megengedés, mi nem az. Szerintem...

A megengedés voltaképpen nem más, mint maga a tudatosság. A tudatosság mindent magába foglal anélkül, hogy ítélkezne felette. 

A megengedés nem feltétlenül gyengéd. Lehet igen intenzív is. Ha te is azok közé tartozol, akik a megengedést a szelídséggel, a finomsággal, gyengédséggel azonosították, akkor előfordulhat, hogy mindent, ami intenzív, automatikusan az ítélkezés skatulyába teszel.    

Sokan keverjük össze az intenzitást az ítélkezéssel. Mi van, ha az egyik nem zárja ki a másikat? Ha látod, hogy mi van, és hajlandó vagy mindenféle energiát megmozgatni annak érdekében, hogy ez változzon, attól még lehetsz megengedő. 

Aki gyerekek közelében van, tudja, hogy van, amikor működik a szelídség a gyermeknevelésben, de néha jól jön, ha megemeljük a hangunkat. Nem mindegy azonban, hogy milyen energia van e mögött a cselekedet mögött. Vannak helyzetek, amikor olyan intenzív energiát tudsz közvetíteni a gyerek felé, hogy hirtelen megérti, hogy nem érdemes packázni veled, és a kezelhetetlennek tűnő helyzetek is kezelhetővé válnak. Ez általában akkor tud működni, ha nem ítélkezel sem a gyereked felett, amiért olyat tesz, ami neked nem működik, sem önmagad felett, amiért legszívesebben üvöltenél, vagy akár üvöltesz is. 

Aztán van az, amikor frusztráltan és "idegi alapon" nevetség tárgyává teszed magad, mert habár szeretnéd egyértelművé tenni azt, hogy neked mi nem működik egy adott helyzetben, de annyi bírálat van benned vele szemben, amiért teszem azt a fejeden ugrál, és magaddal szemben, amiért üvöltesz, amiért a fejeden ugrál, hogy egy nagy energetikai katyvasz lesz az egészből, megengedés sehol, nem tudsz igazán erőt és intenzitást tenni a mondanivalód mögé, és ez nem igazán abba az irányba viszi a dolgokat, amerre szeretnénk. Ilyenkor fordulhat kisebb-nagyobb drámába a dolog.  

A megengedés nem azt jelenti, hogy hagyod, hogy lábtörlőnek használjanak. Attól, hogy nem gondolod, hogy valaki rossz, amiért valamit választ, nem kell, hogy eltűrd. Nem jó, nem rossz, amit választ, de neked nem kell együtt élni vele. Ha megengedésben tudsz lenni a választásával, akkor engedheted meg magadnak is igazán, hogy azt válaszd, ami neked működik.

Az, hogy nem nevezzük nevén a dolgot, nem megengedés. A közhiedelemmel ellentétben nem azt nevezik ítélkezésnek, amikor kritizálunk valakit, vagy "negatív" dolgot állapítunk meg vele kapcsolatban. Ha megállapítod valakiről, hogy hazudik, rosszindulatú, vagy ártó szándékkal közelít feléd, még nem biztos, hogy ítélkezel felette. Ha nem igaz, csak rávetíted, akkor ítélkezel. Ha igaz, akkor éber vagy arra, ami van. A kettő közötti különbség energetikai. 

Ha elismered azt, ami van, az energetikailag könnyű, mert igaz. 

Ha ítélkezel, az nehéz, mert nem igaz, pusztán egy döntés, következtetés, vagy rávetítés.

A megengedés nem azt jelenti, hogy meg kell érteni a másikat. A megértés, a miértek boncolgatása nem igazán visz előre. Mindenki választ, amit választ. Ha meg akarod érteni, miért választja, benne tartod a sztorijában, és nem járulsz hozzá ahhoz, hogy ki tudjon lépni belőle. Addig, amíg a magyarázatokkal fenntartod az okát, előzményét és igazolását annak, hogy valaki úgy viselkedik, ahogy, addig szinte képtelenség változtatni a helyzeten. Már, ha egyáltalán akar. Ha meg akarod érteni, ki miért viselkedik úgy, ahogy, mi az a pont a múltjából, ami alapján ezt választja, bezárod a történetébe. Ahhoz, hogy megengedd, hogy azt válasszon, amit csak akar, addig, ameddig csak akarja, nem szükséges érteni az előzményeket. Ha érteni akarod a sztorit, ezzel adsz erőt neki. 

Mi lenne, ha ránéznél arra, hogy valóban semmi okod, vagy alapod ítélkezni senki felett, hiszen feltehetőleg nincs semmi, amit valamikor ne tettél volna meg, vagy ne lettél volna. És egyébként sem. De éber még lehetsz. Ébernek lenni azt jelenti, hogy ránézel arra, ami van. És ránézhetsz arra is, hogy neked mi működik, és merre szeretnéd, hogy menjen az életed, és ez a világ. 

Néhány kérdés: 

Mi a megengedés, amiről azt gondolod, hogy nem az? Mi nem megengedés, amiről azt gondolod, hogy az? 

Hányszor mondtunk le az erőnkről a félreértett megengedés javára? 

Mi az a teremtő energia, amit nem vállalunk fel, mert azt gondoljuk, hogy csak egyféleképpen lehet megengedőnek lenni, finoman és gyengéden? 

A tudatosság mindent magában foglal és semmi felett nem ítélkezik. 

Valójában, amikor nem azt látod, ami van, hanem azt, amit látni szeretnél, akkor nem ítélkezel?   

Mi van, ha ítéletek nélkül is rá lehet nézni arra, hogy merre tart az életünk, merre tart a világunk?

Nem kell ahhoz hibáztatni, hogy azt mondjuk, másképp szeretnénk. Nem kell ahhoz rosszá tenni senkit, hogy azt mondjuk, nekünk ez így nem működik.

Milyen lenne ítélkezés nélkül változtatni az életünkön és a világunkon?

Megengedésből. Az erőnk és éberségünk felvállalásával...

Átváltozni önmagaddá

Mi van, ha a változás, amitől elvileg félsz, nem jelent mást, csak azt, hogy egyre inkább önmagaddá válsz? Mi lenne, ha nem kellene a mások nézőpontjai alapján teremtened az életedet, de nem is kellene tiltakoznod a mások nézőpontjai ellen? Mi van, ha a szabadságod kulcsa nem más, mint annak belátása, hogy nincs semmi és senki, aki ellen harcolnod kellene, de nem is kell elnézést kérned a saját látásmódodért? 

Az Access Consciousness egyik alapítója, Dr. Dain Heer arról beszél ebben a videóban, mit jelent önmagadnak lenni? 

Csak kurva ne legyek!

Ha a tökéletességre törekszel, ítélkezel. Ha el akarod kerülni a rosszat, és a helytelent, szintén. Ítélkezni nem rossz, de nem is valami praktikus. Megmondom, miért. Minden ítélet egy fal, amin kívül akarod tartani azt, amiről eldöntötted, hogy rossz, vagy éppen helytelen. Ezt pedig az idők során annyi mindennel tetted meg, hogy a végén már nem látsz mást, csak a falakat, és el sem tudod képzelni, hogy lehet valami túl azokon. 

Azt, hogy egy teljesen hétköznapi "elakadás" mögött milyen különös ítéletek húzódnak meg, jól szemlélteti az a példa, amit egy hölgy mesélt nekem a minap. 

Természetgyógyászként tevékenykedett, szerette volna felvirágoztatni a vállalkozását, és látszólag minden adott lett volna ehhez, mégsem ment a dolog. Még azt is felajánlották neki, hogy egy jól működő, nagy látogatottságú honlapon hirdetheti magát ingyen, de ezzel szemben is ellenérzései voltak. Úgy fogalmazott, hogy az interneten hirdetni magát számára olyan érzés, mintha kurválkodna. 

Az, hogy az interneten hirdetni a szolgáltatásodat kurválkodásnak számít-e, vagy sem, és hogy mi számít annak, érdekes kérdés lehet, de első körben irreleváns is. Ennél sokkal érdekesebb téma, hogy ha a kurválkodást ki akarod rekeszteni a világodból, mi mindenben akadályozhat ez meg, holott első látásra semmi köze a problémádhoz. Ha rossznak, vagy helytelennek ítéled a kurválkodást, (vagy bármi mást, természetesen) akkor örökké meg kell ítélned azt is, hogy az, amit éppen csinálsz, kurválkodásnak számít-e, vagy sem. Ha helyesen szeretnél cselekedni, akkor a látszatát is kerülni akarod annak, amiről eldöntötted, hogy helytelen (jelen esetben kurvának lenni), és ahogy a példából látszik, ez messze túlmutat azon, hogy fogod-e pénzért árulni a testedet, vagy sem. Minden olyan dolgot, amit tévesen azonosítottál, vagy gondolatban összehoztál ezzel a témával, akadályként állítasz magad elé. 

Mi a megoldás? Bármilyen furcsa, elengedni ezzel kapcsolatban mindenfajta ítélkezést. 

Egyébként pedig: Hány életedben csináltad éppen azt, amit most olyan végletesen elítélsz? Hányszor választottad, és hányszor fogadtad meg, hogy soha többé nem teszed? Mennyire óvatoskodsz az életeddel, hogy még a látszatát is elkerüld annak, hogy helytelenül cselekszel? 

Az igazság az, hogy bármi, amiről eldöntötted, hogy te aztán soha nem tennél olyat, ugyanígy működik, mint a fent említett példa. Akadályozza azt, hogy azt válaszd, amit valóban szeretnél. 

Megjelent egy kérdés a fejemben, felteszem, hátha épp a tiéd: "Ha nem ítélem meg a kurvákat, az azt jelenti, hogy kurva leszek?" Szerinted? Az, hogy mi lesz belőled, valóban attól függne, hogy mit ítélsz jónak vagy rossznak, vagy attól, hogy MIT VÁLASZTASZ? Hiszen az sem szükségszerű, hogy ha valaki kurva, akkor nem ítéli meg a kurvákat. . 

A fenti példában említett hölgy több pénzt, több ügyfelet szeretett volna, nem is gondolt arra, hogy ezzel a nézőponttal a munkájában is milyen akadályt gördít maga elé.

A te életedben mi az, amivé nem vagy hajlandó válni, amivé ha hajlandó lennél válni, az mindent megváltoztatna? Szerencsére ezek a nézőpontok energetikailag könnyedén tisztíthatók, ha pedig az energia megváltozik, megváltozik az is, ahogyan az életünk megmutatkozik.

Egy játékra hívlak. 

Válassz valakit, aki számodra rendkívül ellenszenves! Nevezd meg azt a tulajdonságát, amit legjobban utálsz. Amilyen biztos, hogy soha nem akarsz lenni. Ha megvan, tegyél semmissé minden ítélkezést, ami feljött benned, és mindent, amivel az ellen védekezel, hogy azzá válj. Ha ismered az Access tisztítómondatát, használhatod erre.

Mi változhat, ha eljátszol ezzel?  Milyen lehetőségek nyílhatnak meg számodra? Mi az a terület, ahol megrekedtél, mert véletlenül sem akarsz valamilyennek tűnni, vagy valamivé válni?

Ha van kedved, próbáld ki!

Ha kedvet kaptál további játékokhoz, szeretettel látlak a facebook csoportunkban, ahol ehhez hasonló dolgokkal szórakoztatjuk magunkat, és megosztjuk a tapasztalatainkat egymással. Gyere, és játssz velünk! 

Szegény kényszerek, gazdag kényszerek...

Nem csináltam statisztikát, de becsléseim szerint, ha megkérdeznénk 100 embert, hogy mi az a dolog, amit a legnagyobb korlátnak lát az életében, mi az, ami miatt nem élheti azt az életet, amit szeretne, 90 azt válaszolná, hogy a PÉNZ. További feltételezéseim szerint holtversenyben ezüstérmes lenne a (pár)kapcsolat és a test. Bronzra talán már szükség sincs, hiszen ezzel a gondok nagyja ki is van pipálva. Ha ez a három rendben lenne, meglennénk valahogy. 

Beszéljünk kicsit a pénzről, ha már kiérdemelte az aranyat mindennapi korlátaink háziversenyén.

Tisztában vagyok vele, hogy sokaknak az egyik napról a másikra rakosgatott forintok és a törlesztendő adósságok jelentik a mindennapokat, és azt is tudom, hogy egyik napról a másikra nem mindenki választ mást.

Nincs varázspálcám, se receptem ennek megváltoztatására, de eszembe jutott egy újabb nézőpont a témával kapcsolatban. Az Access nézőpontja szerint azt, ahogyan a világ megjelenik körülötted, a nézőpontjaid határozzák meg. Azok, amiket igaznak gondolsz, amiket bevettél, elhittél, igazzá tettél, és amelyek ellen lázadsz. 

Az, hogy mit gondolsz  a pénzről, természetesen befolyásolhatja azt, hogy van, vagy nincs. Soha véget nem érő listát lehetne írni azokról az elképzelésekről, amik a pénzhez kapcsolódnak. Hogy mi a jó benne, mi a borzasztó benne, mármint azon túl, hogy minden rossznak az okozója. Ezeknek az ítéleteknek a tisztogatása valóban hasznos lehet. 

Ez azonban nem minden. A pénzzel kapcsolatos ítéletek tömege csak a jéghegy csúcsa. Léteznek olyan ítéletek, amelyek az egész alatt húzódnak, például az a mély meggyőződés, hogy, NINCS VÁLASZTÁSOD. SE PÉNZZEL, SE PÉNZ NÉLKÜL. 

Ha nincs pénzed, logikusnak is tűnik a dolog. A teljesség igénye nélkül: Ha nincs pénzed, nem vehetsz meg mindent, amit szeretnél. Nem töltheted azzal az idődet, amivel szeretnéd. Nem utazhatsz kedvedre. Nem választhatod a minőséget, és még sorolhatnám. 

A furcsa az, hogy miközben sokak szilárd meggyőződése, hogy a pénz elhozná nekik a választás szabadságát, egy másik nézőpontból ugyan, de ugyanúgy meg vannak győződve arról is, hogy ha lenne pénzük, muszáj lenne bizonyos dolgokat tenniük, vagy valamivé/valamilyenné válniuk, vagyis meggyőződésük, hogy ha lenne pénzük, NEM LENNE VÁLASZTÁSUK, nem választhatnák meg, hogy hogyan viselkednek, vagy milyenné válnak. 

Az olyan nézőpontok szép példái ennek, mint: ha gazdag lennék, biztos elveszteném a kontrollt, nem törődnék másokkal, megváltozna az értékrendem, hálátlanná válnék, dölyfös lennék, vagy csak simán ellenszenves. (Ez egyben remek alkalom arra is, hogy köszönetet mondjunk azoknak, akik gyermekkorunk meghatározó meséit kitalálták, hozzájárulván a gazdagokkal szembeni ellenszenv sejtszintű beépüléséhez már egész fiatal korban, na sebaj.) Érdekes nézőpontok, meg kell hagyni.

A közös tehát mindkét variációban az, hogy ha szegény vagy, ha gazdag vagy, kényszerpályán képzeled el magad, lemondva a választás szabadságáról. 

Vajon, ha biztosan tudnád, hogy van választásod mindig, minden helyzetben, pénzzel vagy pénz nélkül, érdekelne-e, hogy hány forint van a zsebedben, vagy a bankszámládon? 

Mit szeretnél valójában, amit nem választasz, mert azt gondolod, hogy választanád, az mindenképpen valami szörnyű dologhoz vezetne, vagy szükségszerűen valami szörnyű dologgá válnál, vagy valami borzasztót tennél? Mindent, amit ez a kérdés felhozott, hajlandó lennél-e semmissé tenni? (Hogy hogyan, azt megnézheted itt. )

Tudom, hogy a választásokról hallani sokaknak szinte bosszantó, vagy éppen annyira kívül van a jelenlegi valóságukon, hogy meg sem hallják. Nem ezt tanultuk, nem ebben nőttünk fel. Ebben a valóságban ez nem része a tananyagnak.  

Ha idáig eljutottál az olvasásban, fel merem tenni a kérdést: lehetséges, hogy valahol mélyen mindig tudtad, hogy kell lennie valaminek ezen túl?  A nincs választás, az ok-okozat, a berögzült nézőpontok világán túl?  

De visszatérve a pénzre, ha egyáltalán nem számítana... mit választanál? Milyen lehetőség van arra, hogy azt az életet éld, amit igazán szeretnél? Pénzzel, vagy pénz nélkül... Logikán, elmén, tapasztalaton, képzeleten túl... Milyen más lehetőség van, amit el sem tudsz képzelni?

Használd ezt a kérdést, ha úgy érzed, elakadtál. Milyen lehetőség van még? És azon túl? És azon is túl? Tedd fel a kérdést őszintén és kíváncsian, és hagyd, hogy az univerzum megmutassa azt, amit eddig attól a nézőpontodtól nem láttál, hogy nincs választásod. 

  

Ez persze egy pici szelete a dolognak. Június 4-én kezdünk egy 4 napos kalandba, az Access Alapozó és Egyes tanfolyamán, ahol nagyon sokat fogunk beszélni a választásokról, és rengeteg eszközt kaphatsz ahhoz, hogy belépj abba a térbe, ahol hozzáférhetsz ezekhez. Az eseményt itt találod. Előfeltétel a Bars tanfolyam elvégzése.

Ha a tanfolyamot nem választanád, ne feledd: ebben a cikkben is kaptál egy eszközt. Ez az egy elég lehet, ha használod. Őszinte kíváncsisággal. Kellemes játékot!

A tudatosság mint védelem?

A minap a  rádióban gyermekrablásokról beszélgettek. Állítólag több olyan eset is előfordult, hogy megnyerő külsejű emberek iskolák, vagy sportlétesítmények előtt szüleikre várakozó gyerekeket akartak beültetni idegen autókba azzal a szöveggel, hogy "anyukád engem küldött, mert ő nem tud jönni." Tényleg elképesztő...

A rádióbeszélgetés nagy része arról szólt, hogy csapdában vergődünk. Mert szeretnénk azt tanítani a gyermekeinknek, hogy bízzanak a felnőttekben, de az ilyen esetek miatt mégsem tehetjük. Ha viszont gyanakvást tanítunk nekik, akkor pedig megöljük bennük a bizalmat. Neveljünk-e gyanakvó, félelemben élő gyereket, vagy tápláljuk bennük a bizalmat, és próbáljuk mi megvédeni őket minden eszközzel?

Nekem úgy tűnik, hogy a gyanakvás-bizalom tengelyen mozogva erre a kérdésre tényleg nincs megoldás. A bizalom, ugyanúgy mint a gyanakvás, ennek a valóságnak a polaritására épül. Ítélkezésen alapszik mindkettő. Bíznod, hinned akkor kell, amikor nem vagy hajlandó a végtelen lényed végtelen érzékelését használni, és tudni azt, hogy mi van. Gyanakodnod szintén akkor kell, ha nem használod a végtelen tudásodat, érzékelésedet.

A gyanakvás, a vádaskodás akkor kerül felszínre, amikor negatív ítéletek szűrőjén keresztül nézünk valakire. Épp tegnap történt, hogy kiakadtam valamin teljesen feleslegesen. Miután beszéltem három emberrel, megszereztem azt az információt, ami a kiakadásomat teljesen feleslegessé tette. Más történetek alapján ítélkeztem valaki felett, és belemixeltem egy mostani történetbe a hozzá társított ítéletemet. Nem láttam, hogy mi van, csak a bírálataim szűrője alapján alkottam véleményt.

Hajszálpontosan ugyanez történik, amikor valakiről pozitív ítéleteink vannak, hiszünk, vagy bízunk benne. Nem látjuk azt, ami van, csak amit látni szeretnénk vele kapcsolatban. 

A nagyobbik gyermekemtől a múltkor valaki ellopott valamit. Hárman jöhettek szóba, mert az adott dolog létezéséről hárman tudtak. Kérdeztem tőle, hogy mit tud, ki tette? Rögtön rávágta, hogy "nem tudom". Valójában, mint utóbb kiderült, tudta, csak nem akart senkit megbántani azzal, hogy gyanúsítja. Mikor mondtál le először a tudásodról azért, mert nem akartál megbántani másokat azzal, hogy gyanúsítod őket, pedig ez valójában nem is gyanúsítás lett volna, csak annak elismerése, ami van? 

Amikor a tudatosságot választjuk, a teljes ítéletmentességet választjuk. Csakis akkor érzékeljük tisztán, hogy mi történik valójában, és csakis a teljes éberség birtokában tudunk cselekedni, nem pedig az ítéleteink által rángatva reagálni a dolgokra. Amikor ítéletmentesek vagyunk, nem feltételezünk rossz szándékot, amikor az nincs ott, de nem feltételezünk jó szándékot ott sem, ahol valójában ártani akarnak nekünk. 

Azon tűnődöm, milyen lenne az a világ, ahol a tudatosság lenne a mérvadó, és senki nem védelmezné tűzzel-vassal a nézőpontjait? Milyen lenne egy olyan világ, ahol a gyermekeinknek ezt adnánk útravalóul: "Ne bízz, és ne is légy gyanakvó, de mindig legyél éber, és ha valaki olyat akar tenni, ami neked nem jó, akkor hagyj ott csapot-papot!"?

Mi van, ha az egyetlen valódi védelem az, ha tudatos vagy? 

Szerintem mindenesetre érdemes gyakorolni...

Mi történik az agyban az Access Bars kezelés közben?

Jeffrey L. Fannin 15 éve készít elemzéseket az agy működéséről. Megkérték, hogy készítsen felvételeket egyetlen Bars kezelés előtt és után, és elemezze azokat. Elmondása szerint soha nem látott még ilyen változásokat másfél óra leforgása alatt az agyban. Egyetlen Bars kezelés után az agyi tevékenység hasonló ahhoz, amit több évtizednyi meditáció idéz elő. 

Azok, akik már próbálták a Bars kezelést, talán nincsenek meglepve az eredményektől. Azok, akik még nem, talán kedvet kapnak. 

Hogyan lehet ez még ennél is jobb?
(Ha nem értesz angolul, állítsd a feliratot magyarra!)

Elvesztél, vagy épp a nem logikus utat használod?

A minap egy olyan ismerősömet látogattam meg, akinél már régen jártam. Vezetés közben "elbambultam", ezért aztán "elfelejtettem" letérni a főútról a "megfelelő" kereszteződésnél. Éppen késésben voltam, hát bosszankodtam, hogy lehetek ilyen figyelmetlen, most forgolódhatok, hogy visszakeveredjek a helyes útvonalra. Meg is tettem. Visszafordultam, lekanyarodtam, ahogy azt kell, aztán ért a meglepetés. Az adott környéken megváltozott a forgalmi rend, és azon az utcán, ahol be akartam hajtani, bizony tilos volt, a közelben pedig mindenhol összekeveredtek a közlekedési táblák, így fogalmam sem volt, hogy jutok el a célállomáshoz. Felhívtam hát telefonon az ismerősömet, aki elnézést kért, hogy nem szólt, hogy ne forduljak le a főútról ott, ahol eddig megszoktam, hanem menjek tovább, és kerüljem meg a tömböt egy másik oldalról, mert más szelek fújnak a közlekedés rendjében egy ideje.

Ahha...

Ezt nagyon viccesnek találtam, úgyhogy miközben épp a megfelelő útvonalat keresgéltem, azon mosolyogtam, hogy talán ideje kicsit más szemszögből ránézni "eltévedésem" történetére:

1. Mi van, ha nem voltam bamba, és nem felejtettem el semmit?

2. Mi van, ha pontosan tudtam, hogy merre kell mennem?

3. Mi van, ha egyszerűen éber voltam arra, hogy valami változott?

Az pedig külön vicces, hogy az első dolgom az volt, hogy hibáztattam magam emiatt.

Hányszor csináljuk ugyanezt? Hibáztatjuk magunkat, mert nem a terveinket és a logikánkat követik az események? Hányszor írjuk felül az érzékelésünket, éberségünket és a tudásunkat azzal, hogy rögtön következtetésbe megyünk?

Mi lenne, ha legközelebb valamit "eltévesztesz", feltennél néhány kérdést, például azt, hogy: "Mit érzékelek itt, amit nem ismerek el?"

Ha hajlandó lennél a logikus elméd világán túlra nézni, vajon milyen kalandok várnának rád? Mennyivel lenne könnyedebb változtatni azokon a dolgokon, amiket az önmagad hibáztatásával jól bebetonozol?

Mi van, ha sosem rontod el?

Az, hogy következtetések nélkül, kérdésben élj, az egyik alapvető eszköze az Access Consciousnessnek. Nekem személy szerint az egyik legnagyszerűbb ajándék az életemben, amit, ahogy a fenti példa is mutatja, olykor elfelejtek használni, de hogyan lehet ez jobb? A kérdés kiemel az ítéletek, következtetések, döntések és válaszok világából, túlvisz a logikán, és utat nyit a lehetőségeknek, ha használod őket. 

Mi az a dolog, amin Te szeretnél változtatni, de az elméddel eddig nem sikerült? Milyen ajtók nyílhatnának meg, amiknek a létezéséről nem is tudsz, mert nem kikövetkeztethetők? Mit tudsz? 

Ha szeretnéd kérdésekre cserélni a válaszaidat, hozzáférni a saját tudásodhoz, és a lehetőségekhez, szeretettel ajánlom a tanfolyamaimat, melyekről bővebben ITT tájékozódhatsz.  

Lennél-e tökéletlen ajándéka a világnak?

A minap belekevertem magam egy olyan helyzetbe, hogy tolmácsolást vállaltam egy tanfolyamon. Eddig nem mertem, mert a szinkrontolmácsolást túl nehéznek gondoltam, és az volt az ítéletem, hogy nem menne. Ez egy szakma, amihez én nem értek, és sosem gyakoroltam, és mi lesz, ha kiderül, hogy nem tudom csinálni, vagy csak közepesen tudom - ilyesmik jártak a fejemben. Aztán addig-addig, hogy mégis bevállaltam. Az elvárásaimnak megfelelően olyan volt, amilyen.  

A dolog iróniája, hogy a tolmácsolt előadás témája éppen az volt, hogy ÁLLJ KI, ÉS KEZDD EL CSINÁLNI!!! És vedd tudomásul, hogy nem vagy tökéletes. És nem is tetszik majd mindenkinek. Nem beszélve arról, hogy mennyi ítélkezésre és energiára van szükséged ahhoz, hogy folyton méricskéld, mennyivel maradsz el attól, amit perfektnek gondolsz. Mi mindenre használhatnád ezt az energiát? És igen. Ítéletek kereszttüzében leszel. És mi van, ha ez így rendben van? 

Nos, belevágtam. És persze valamelyest elégedetlenkedtem, de ugyanakkor nagyon boldog is voltam, sőt, valahogy meg is könnyebbültem.

Mire vége lett a napnak, 7 idegen telefonszámról kerestek. Szerették volna felvenni velem a kapcsolatot, a tanfolyamaim felől érdeklődtek. Olyan volt, mintha egy gát szakadt volna át. Én addig nem vettem észre, hogy ekkora igény van rám, és arra, amit csinálok, mert felhúztam egy csomó falat, hogy megvédjem a világot a nem tökéletes önmagamtól, magamat pedig a mások bírálatától.

Te hány falat húztál fel, amivel kizárod a növekedést, a bőséget, az örömöt a saját életedből, másokat megfosztva ezzel saját magadtól, attól, amit senki más nem adhat, ami senki más nem lehet, csakis te?

Az egyik kedvenc idézetem Dr. Dain Heertől ez:

"Mi van, ha te vagy az ajándék és a változás, amire ennek a világnak szüksége van?" 

Mi lenne, ha nem használnád a tökéletességre való törekvést arra, hogy elrejtsd ezt az ajándékot a világ elől? 

Mi lenne, ha kiállnál, és vállalnád azt, ami vagy? 

Kényelmetlen lenne? Valószínűleg...

Megváltoztatná a világot?

Mit tudsz? :)

Gyakori kérdések az Access Barsról

MI A BARS? 

A Bars 32 pont a fejen, amelyek gyengéd érintése feloldja az agyban és testben rekedt régi energiákat, lehetővé téve, hogy hatalmas, ugyanakkor könnyed változás jöjjön létre. 

MIT HOZ LÉTRE EGY BARS KEZELÉS?

A Bars feloldja az összes elképzelést, gondolatot, érzést, érzelmet, döntést, ítélkezést és hitrendszert, amelyet bármely életedből magaddal hoztál, és amelyek elektromos komponense az agyban tárolódik. Ez az feloldás akkor történik, amikor a bárokat finoman megérintik; ez pedig lehetővé teszi, hogy a felesleges eltárolt kacatokat elengedjük. 

Hasonlít a dolog ahhoz, amikor elmegy az áram a házadban, és visszapöckölöd a biztosítékot az eredeti állásba, a fények pedig visszajönnek: a bárok futtatása visszakapcsolja a fényeidet. Az univerzum energiája újra elérhetővé válik számodra, ez pedig nagyobb békét, könnyedséget, örömet és ragyogást eredményez az életedben. 

A biofeedback területén jártas több orvosszakértő szerint, egy egyórás kezelés alatt az agyhullámok megváltoznak, bétából a sokkal mélyebb théta szintre. 

MIT VÁRHATUNK EGY BARS KEZELÉS UTÁN?

Minden alkalom más. A legrosszabb, amit egy Bars kezelés után tapasztalhatsz, hogy úgy érzed, mintha egy remek masszázst kaptál volna. A legjobb, ami történhet, hogy az egész életed megváltozik. 

A leggyakoribb tapasztalatok szerint nagyobb békesség és könnyedség jelenik meg, sokkal kevésbé vagy érzékeny azokban a helyzetekben, amelyek azelőtt felizgattak, pihentetőbb és mélyebb alvást tapasztalhatsz meg, és azt érezheted, hogy azok a dolgok, amelyek korábban dühítettek, nem számítanak többé. 

MEDDIG TART EGY BARS KEZELÉS HATÁSA?

Ha egyszer kaptál már kezelést, a barjaid ettől kezdve örökké „futnak”, avagy folyamatosan engedik el a megrekedt energiákat. Ezek után minden alkalommal, amikor kezelést kapsz, a hatás erőteljesebbé válik.

A legkézzelfoghatóbb változásokról a kezelést követő 3-4 hétben szoktak beszámolni.

MILYEN GYAKRAN KELL FUTTATNI A BÁROKAT? 

Ez teljesen tőled függ. Mennyire szeretnéd jól érezni magad? Milyen mértékű könnyedséget szeretnél az életedben?

Vannak Bars facilitátorok, akik nem értik, hogy miért nem csinálja mindenki minden nap! A legtöbben legalább egy héten egyszer futtatják a bárjaikat, vagy akármikor, amikor stresszesnek, nyűgösnek érzik magukat, vagy nem úgy mennek a dolgaik, ahogyan szeretnék. Bármilyen nagyobb megrázkódtatás vagy trauma után, vagy bármilyen energetikai változás esetén érdemes fontolóra venni egy bars kezelést. 

KINEK TEHET JÓT EGY BARS KEZELÉS? 

Bárkinek, aki hajlandó nyugodtan feküdni ennek érdekében! 

Vannak olyanok, akik nem értékelik a relaxációs élményt, és úgy gondolják, hogy időpazarlásról van szó, míg mások, akiket érdekel a változás, és az életük megváltoztatása, sokkal lelkesebbek. Arra biztatunk, hogy a "bárfuttató" erőfeszítéseidet az utóbbi csoportra koncentráld, akik többnyire a népesség azon 47%-ába tartoznak, akikről korábban már beszéltünk. 

LEHET-E GYEREKEK ÉS CSECSEMŐK BÁRJAIT FUTTATNI?

A gyerekek és a csecsemők fantasztikusan reagálnak a bars kezelésre. Abból a szempontból inkább hasonlítanak az állatokra, mint a felnőttekre, hogy sokkal hajlandóbbak arra, hogy hirtelen változást engedjenek meg a testükben és a lényükben egyaránt.

Meg kell említeni, hogy a gyerekeknél sokkal gyorsabb a folyamat. Gyakran ők maguk érzékelik, hogy a kezelés közben mikor "van készen" az adott pont, és mikor mehetünk tovább egy másikra. A csecsemők még ennél is gyorsabbak! 

MEG TUDJÁK-E TANULNI A GYEREKEK A BÁROK FUTTATÁSÁT? 

Természetesen! Mivel a gyerekeknek kevesebb elképzelésük van arról, hogy mi lehetséges és mi lehetetlen, nagyon hatékonyan, kevesebb korláttal futtatják mások bárjait. Habár a gyerekek kisebb testben élnek, gyakran sokkal hatalmasabbak és erősebbek hajlandóak lenni, mint a körülöttük élő felnőttek. Láttál már gyereket, aki egy egész teremnyi ember figyelmét irányítja?

KI FUTTATHATJA MÁSOK BÁRJAIT?

Bárki meg tudja tanulni a Barst. Semmiféle előzetes egészségügyi tapasztalat, vagy anatómiai tudás nem szükséges hozzá. Csak annyi kell, hogy hajlandó legyél megtanulni és elvégezni egy egynapos tanfolyamot.  

HONNAN ERED A BARS?

A barst 1990-ben csatornázta Gary Douglas, az Access Consciousness alapítója. Azelőtt nem létezett. 

JÓ HATÁSA LEHET-E AZ IDŐSEKRE/BETEGEKRE/FOGYATÉKKAL ÉLŐKRE?

Igen. 

LEHET-E TERHESSÉG ALATT A BAROKAT FUTTATNI?

Igen! (Természetesen meg kell kérnünk, hogy konzultálj az orvosoddal.)

Azok a nők, akik rendszeresen kaptak Bars kezelést, rövidebb, könnyebb szülésről számoltak be, és sokan közülük elkerülték a császármetszést.

MENNYI IDEIG TART EGY BARS KEZELÉS?

Általában 60-90 percig, bár ez változhat, és még egy 20 perces kezelés is jobb, mint a semmi. 

MENNYIBE KERÜL EGY BARS KEZELÉS?

Ez teljesen a kezelőtől függ, aki a kezelést ajándékozza. Független kezelőkről van szó, akik saját maguk állapítják meg az áraikat. Van, aki teljes, és  rövid kezeléseket is ajándékoz. Expókon, egészségnapokon gyakran megtalálhatod őket, itt általában rövid kezeléseket adnak kedvezményes árakon. Vannak facilitátorok, akik Bars csereberélő estéket szerveznek, ahol kedvezményesen vehetsz igénybe bemutató kezeléseket. 

MELYEK A BARS HOSSZÚTÁVÚ HATÁSAI?

A legtöbben, akik rendszeresen futtatták a bárjaikat, arról számoltak be, hogy az életük egyre könnyedebbé és jobbá vált. 

EGYNÉL TÖBB KEZELÉS SZÜKSÉGES?

Az Access és a Bars teljes mértékben a szabad választásról szól. Nem kell tenned semmit. Azok profitáltak legtöbbet a Barsból, akik rendszeresen csinálták. Rajtad múlik. 

VAN-E A BARSNAK HATÁSA A MENTÁLIS, ÉS PSZICHÉS PROBLÉMÁKRA? 

Sok mentális és pszichés problémával küzdő embernek sikerült abbahagyni a gyógyszerek szedését, és fantasztikus változásokat éltek meg. Természetesen arra kérünk, hogy minden ilyen esetben feltétlenül konzultálj az orvosoddal. 

ÁRTHAT-E A BARS?

Nem. A Barst nem lehet rosszul csinálni, és nem lehet vele ártani senkinek. 

VAN-E OLYAN EMBER, AKINEK NEM TANÁCSOS A BÁRJAIT FUTTATNI? 

Csak azoknak, akik nem hajlandóak erre, vagy nem érdeklődnek ez iránt. 

HONNAN TUDOM, HOGY MIT VÁRHATOK EGY KEZELÉSTŐL?

Nem tudhatod! Minden Bars kezelés más, és nem lehet pontosan megjósolni, hogy mi fog "történni". A legközelebbi támpont, amit mondani lehet róla az, hogy a legrosszabb esetben úgy érzed majd, mintha egy jó masszázst kaptál volna, a  legjobb esetben az egész életed megváltozik. 

TUD-E A BARS FIZIKAI SZINTEN BETEGSÉGEKET GYÓGYÍTANI, ÉS FÁJDALMAT MEGSZÜNTETNI?

A Bars a tudatosságot segíti elő, ami ezek közül bármit meg tud változtatni. 

Vannak olyan fizikai betegségek, amik egyetlen Bars kezelés alatt megváltoztak, például gerincferdülés, aminek eredménye lett egy 1-2 cm-es magasságnövekedés, egy csámpás láb problémája megoldódott, amire az orvosok műtétet javasoltak, és mindenféle megkönnyebbülés és fájdalmak megszűnése a különféle testrészekben is előfordult már. 

Sokan használták a Barst az Access Consciousness más eszközeivel együtt arra, hogy "gyógyíthatatlan" betegségeket tüntessenek el, mint pl. a rák, az arthritis, a krónikus fáradtság, a depresszió, vagy a bipoláris zavar. 

HONNAN TUDOD, HOGY HÁNY KEZELÉS KELL AHHOZ, HOGY VALAMI MEGGYÓGYULJON?

Még egyszer, nem lehet tudni! A betegség tünetei akkor fognak eltűnni, amikor te és a tested hajlandóak lesztek elengedni minden elképzelést (bármelyik életedből származó gondolatot, érzelmet, érzést, hitrendszert, döntést, ítélkezést), ami a nem kívánt állapotot a helyén tartja. 

Ez a folyamat nem lineáris, ami azt jelenti, hogy vannak olyanok, akik ugyanazt az állapotot egy kezelés alatt hajlandóak elengedni, míg másoknak ez sok alkalomba telik. Ez egyszerűen nem egyforma. Bár arra van lehetőség, hogy egy Bars kezelést egy bizonyos ügynek, vagy tünetnek szenteljünk. Az eredmények attól a személytől, és annak a személynek a testétől függnek, aki a kezelést befogadja. 

MIKOR ÉRDEMES FUTTATNI A BÁROKAT?

Valahányszor remekül akarod érezni magad!

Azok, akik egy ideje már gyakorolják a Barst, általában rendszeres időközönként csinálják, amikor pedig nyűgösnek érzik magukat, vagy nehéz napjuk volt, plusz kezeléseket iktatnak be. 

LE KELL FEKÜDNI A BARS KEZELÉSHEZ? 

Nem szükséges lefeküdni, bár igaz, hogy a fekvés a befogadó számára elősegíti az ellazulást, a kezelés ajándékozója számára pedig könnyedséget és kényelmet jelent. Ha azonban a háton fekvés gondot jelent, egy állítható támlájú szék is megteszi. 

Forrás: Access Consciousness Blog

Regisztrálj most a legközelebbi Bars tanfolyamomra. KATTINTS IDE az aktuális programok megjelenítéséhez.