2015. április 26., vasárnap

A tudatosság mint védelem?

A minap a  rádióban gyermekrablásokról beszélgettek. Állítólag több olyan eset is előfordult, hogy megnyerő külsejű emberek iskolák, vagy sportlétesítmények előtt szüleikre várakozó gyerekeket akartak beültetni idegen autókba azzal a szöveggel, hogy "anyukád engem küldött, mert ő nem tud jönni." Tényleg elképesztő...

A rádióbeszélgetés nagy része arról szólt, hogy csapdában vergődünk. Mert szeretnénk azt tanítani a gyermekeinknek, hogy bízzanak a felnőttekben, de az ilyen esetek miatt mégsem tehetjük. Ha viszont gyanakvást tanítunk nekik, akkor pedig megöljük bennük a bizalmat. Neveljünk-e gyanakvó, félelemben élő gyereket, vagy tápláljuk bennük a bizalmat, és próbáljuk mi megvédeni őket minden eszközzel?

Nekem úgy tűnik, hogy a gyanakvás-bizalom tengelyen mozogva erre a kérdésre tényleg nincs megoldás. A bizalom, ugyanúgy mint a gyanakvás, ennek a valóságnak a polaritására épül. Ítélkezésen alapszik mindkettő. Bíznod, hinned akkor kell, amikor nem vagy hajlandó a végtelen lényed végtelen érzékelését használni, és tudni azt, hogy mi van. Gyanakodnod szintén akkor kell, ha nem használod a végtelen tudásodat, érzékelésedet.

A gyanakvás, a vádaskodás akkor kerül felszínre, amikor negatív ítéletek szűrőjén keresztül nézünk valakire. Épp tegnap történt, hogy kiakadtam valamin teljesen feleslegesen. Miután beszéltem három emberrel, megszereztem azt az információt, ami a kiakadásomat teljesen feleslegessé tette. Más történetek alapján ítélkeztem valaki felett, és belemixeltem egy mostani történetbe a hozzá társított ítéletemet. Nem láttam, hogy mi van, csak a bírálataim szűrője alapján alkottam véleményt.

Hajszálpontosan ugyanez történik, amikor valakiről pozitív ítéleteink vannak, hiszünk, vagy bízunk benne. Nem látjuk azt, ami van, csak amit látni szeretnénk vele kapcsolatban. 

A nagyobbik gyermekemtől a múltkor valaki ellopott valamit. Hárman jöhettek szóba, mert az adott dolog létezéséről hárman tudtak. Kérdeztem tőle, hogy mit tud, ki tette? Rögtön rávágta, hogy "nem tudom". Valójában, mint utóbb kiderült, tudta, csak nem akart senkit megbántani azzal, hogy gyanúsítja. Mikor mondtál le először a tudásodról azért, mert nem akartál megbántani másokat azzal, hogy gyanúsítod őket, pedig ez valójában nem is gyanúsítás lett volna, csak annak elismerése, ami van? 

Amikor a tudatosságot választjuk, a teljes ítéletmentességet választjuk. Csakis akkor érzékeljük tisztán, hogy mi történik valójában, és csakis a teljes éberség birtokában tudunk cselekedni, nem pedig az ítéleteink által rángatva reagálni a dolgokra. Amikor ítéletmentesek vagyunk, nem feltételezünk rossz szándékot, amikor az nincs ott, de nem feltételezünk jó szándékot ott sem, ahol valójában ártani akarnak nekünk. 

Azon tűnődöm, milyen lenne az a világ, ahol a tudatosság lenne a mérvadó, és senki nem védelmezné tűzzel-vassal a nézőpontjait? Milyen lenne egy olyan világ, ahol a gyermekeinknek ezt adnánk útravalóul: "Ne bízz, és ne is légy gyanakvó, de mindig legyél éber, és ha valaki olyat akar tenni, ami neked nem jó, akkor hagyj ott csapot-papot!"?

Mi van, ha az egyetlen valódi védelem az, ha tudatos vagy? 

Szerintem mindenesetre érdemes gyakorolni...


2015. április 12., vasárnap

Mi történik az agyban az Access Bars kezelés közben?

Jeffrey L. Fannin 15 éve készít elemzéseket az agy működéséről. Megkérték, hogy készítsen felvételeket egyetlen Bars kezelés előtt és után, és elemezze azokat. Elmondása szerint soha nem látott még ilyen változásokat másfél óra leforgása alatt az agyban. Egyetlen Bars kezelés után az agyi tevékenység hasonló ahhoz, amit több évtizednyi meditáció idéz elő. 

Azok, akik már próbálták a Bars kezelést, talán nincsenek meglepve az eredményektől. Azok, akik még nem, talán kedvet kapnak. 

Hogyan lehet ez még ennél is jobb?
(Ha nem értesz angolul, állítsd a feliratot magyarra!)



2015. április 8., szerda

Elvesztél, vagy épp a nem logikus utat használod?

A minap egy olyan ismerősömet látogattam meg, akinél már régen jártam. Vezetés közben "elbambultam", ezért aztán "elfelejtettem" letérni a főútról a "megfelelő" kereszteződésnél. Éppen késésben voltam, hát bosszankodtam, hogy lehetek ilyen figyelmetlen, most forgolódhatok, hogy visszakeveredjek a helyes útvonalra. Meg is tettem. Visszafordultam, lekanyarodtam, ahogy azt kell, aztán ért a meglepetés. Az adott környéken megváltozott a forgalmi rend, és azon az utcán, ahol be akartam hajtani, bizony tilos volt, a közelben pedig mindenhol összekeveredtek a közlekedési táblák, így fogalmam sem volt, hogy jutok el a célállomáshoz. Felhívtam hát telefonon az ismerősömet, aki elnézést kért, hogy nem szólt, hogy ne forduljak le a főútról ott, ahol eddig megszoktam, hanem menjek tovább, és kerüljem meg a tömböt egy másik oldalról, mert más szelek fújnak a közlekedés rendjében egy ideje.

Ahha...
Ezt nagyon viccesnek találtam, úgyhogy miközben épp a megfelelő útvonalat keresgéltem, azon mosolyogtam, hogy talán ideje kicsit más szemszögből ránézni "eltévedésem" történetére:

1. Mi van, ha nem voltam bamba, és nem felejtettem el semmit?
2. Mi van, ha pontosan tudtam, hogy merre kell mennem?
3. Mi van, ha egyszerűen éber voltam arra, hogy valami változott?

Az pedig külön vicces, hogy az első dolgom az volt, hogy hibáztattam magam emiatt.

Hányszor csináljuk ugyanezt? Hibáztatjuk magunkat, mert nem a terveinket és a logikánkat követik az események? Hányszor írjuk felül az érzékelésünket, éberségünket és a tudásunkat azzal, hogy rögtön következtetésbe megyünk?

Mi lenne, ha legközelebb valamit "eltévesztesz", feltennél néhány kérdést, például azt, hogy: "Mit érzékelek itt, amit nem ismerek el?"

Ha hajlandó lennél a logikus elméd világán túlra nézni, vajon milyen kalandok várnának rád? Mennyivel lenne könnyedebb változtatni azokon a dolgokon, amiket az önmagad hibáztatásával jól bebetonozol?

Mi van, ha sosem rontod el?

Az, hogy következtetések nélkül, kérdésben élj, az egyik alapvető eszköze az Access Consciousnessnek. Nekem személy szerint az egyik legnagyszerűbb ajándék az életemben, amit, ahogy a fenti példa is mutatja, olykor elfelejtek használni, de hogyan lehet ez jobb? A kérdés kiemel az ítéletek, következtetések, döntések és válaszok világából, túlvisz a logikán, és utat nyit a lehetőségeknek, ha használod őket. 

Mi az a dolog, amin Te szeretnél változtatni, de az elméddel eddig nem sikerült? Milyen ajtók nyílhatnának meg, amiknek a létezéséről nem is tudsz, mert nem kikövetkeztethetők? Mit tudsz? 

Ha szeretnéd kérdésekre cserélni a válaszaidat, hozzáférni a saját tudásodhoz, és a lehetőségekhez, szeretettel ajánlom a tanfolyamaimat, melyekről bővebben ITT tájékozódhatsz.