2014. július 22., kedd

Bőség - mi közöd hozzá?

Hosszú idő után a  barátnőmék úgy döntöttek, internetszolgáltatót váltanak. Így történt, hogy szert tettek valami kedvezményes csomagra, amivel együtt járt negyvenegynéhány tévécsatorna is. Kizárólag a közszolgálati adókhoz szokott hétéves kisfia lapozgatott a csatornák között, és elvarázsolódva így szólt: „Anya, én most úgy érzem, mintha gazdagok lennénk!”

Először mosolyogtam ezen a történeten, milyen aranyos, gyerekszáj, meg minden, aztán egyszer bevillant, hogy ez a megfogalmazás mennyire ott van! Mert mi a bőség?  Az a bőség, hogy mi és mennyi van, vagy az, hogy mennyiből választhatok? Lehet, hogy egyébként sem nézek általában többet, mint négy-öt csatorna, de a lehetőség ott van, hogy válasszam, ha akarom.  Egyszer az egyiket, másszor a másikat. A választás az enyém. Ha viszont eleve eldöntöm, hogy a televízió káros a valamimre, és eleve kizárom, lehet, hogy rengeteg nagy pillanattól fosztom meg magam.

Vajon nem így működik az egész életünk? Az univerzum körbevesz minket a megszámlálhatatlan tévécsatornájával, de mi eldöntöttük, hogy rossz hatással lenne ránk, ha néznénk, vagy hogy soha nem futja többre kettőnél, max. háromnál?  

Hányszor fordul elő, hogy két dolog között döntünk, és gondoljuk, hogy azért „kellett” két lehetőség között választani, mert nem volt több? Igaz ez? Vagy csupán egy érdekes nézőpont, amit elfelejtünk megkérdőjelezni, mert annyira beleszoktunk már?

Melyek azok a területek az életedben, amelyekkel kapcsolatban eleve eldöntötted, hogy nincs választásod? Ha vásárolni mész, melyek azok az üzletek, amelyeknek még a kirakatát sem nézed meg? Kik azok az emberek, akikkel soha nem állnál szóba? Melyek azok a könyvek, amiket soha nem vennél le a polcról? Mit hagysz ki, amikor eleve eldöntöd, hogy mit engedsz be a világodba, és mit nem? Lehet, hogy a legjobb poén abban a filmben van, amit elvből soha nem néznél meg? Lehet, hogy az egyik legjobb ügyfeled az a fura szerzet lenne, aki előtt bezárod az üzleted ajtaját, mert nincs kedved szóba állni vele?

Mi van, ha az univerzum kész neked ajándékozni mindent és bármit, ha hajlandó vagy befogadni azt?

Hogyan? 

Tudtad, hogy az Bars azért az első tanfolyam az Accessben, mert újra megtanít a befogadásra? Az Access alapítója szerint egyetlen problémánk van, mégpedig az, hogy elfelejtettük, hogy hogyan is kell azt csinálni. Sokaknak még az sem nagyon megy, hogy felfeküdjenek egy masszázságyra, és hagyják, hogy valaki megérintse a testüket. Van, aki eleinte szívesebben ajándékoz kezelést, mint elfogad. De szerencsére ez hamar változik. J Azok a nézőpontok, amik a kezelés alatt kitisztulnak, éppen azt akadályozzák, hogy képes és hajlandó legyél befogadni. Az univerzum végtelen bőségét, például. Vagyis minél több kitisztul, annál könnyebb lesz el/befogadni. Mi van, ha ez az egyetlen dolog, amit meg kell változtatnod ahhoz, hogy megváltozzon az életed? Gyakorold az elfogadást és a befogadást!

Ennek egy nagyszerű módja, ha megkérsz valakit, hogy futtassa a Barjaidat. Tudtad, hogy szinte minden facilitátor szervez Bars cseréket azok számára, akik elvégezték a tanfolyamot? Ezeken a cseréken rendszeresen tudsz gyakorolni másokkal, akik már szintén megtanulták a Barst. A jó hír pedig az, hogy a nézőpontjaid akkor is tisztulnak, amikor te ajándékozol kezelést.

Ha kedved van kipróbálni egy kezelést, Debrecenben csütörtökönként tartunk ilyen csereberéket, ahol ezt megteheted. Az aktuális időpontokról itt találhatsz információkat. A legközelebbi tanfolyamomról pedig itt.

Mi kellene ahhoz, hogy ne érd be kevesebbel a végtelen lehetőségeknél? :) 






2014. július 16., szerda

Ítélkezés - mi haszna?


Mi az az életedben, amit régóta szeretnél megváltoztatni, de valahogy beragadt, nem mozdul, sőt, mintha egyre több lenne belőle?

Visszagondoltam az elmúlt évekre, és azt láttam, hogy azokon a dolgokon tudtam könnyebben változtatni, amikkel kapcsolatban nem volt erős érzelmi töltés bennem. Meg akartam változtatni ugyan, de nem minden áron. Vagy mondjam azt, hogy nem voltak bennem nagyon merev ítéletek a témával kapcsolatban.
Úgyhogy gondoltam, megemlékezek az ítéletekről néhány sorban, lerágott csontnak tűnik, de sok a félreértés a témában. Szerintem.

Amikor ítélkezésről beszélek, a szónak nem a hétköznapi jelentését értem, ami nagyjából a kritizálásnak felel meg. Bár, az is megér egy misét, hogy ezzel hányan ejtik csapdába magukat, mert azt, hogy ne ítélkezz, úgy értelmezik, hogy mindenkiről csak „jót” feltételezz, gondolj és mondj. Aztán, ha állba vágják őket egy váratlan pillanatban, becsapva érzik magukat, pedig ha tudatosak lettek volna, simán el lehetett volna hajolni a közelgő ököl elől.

Ítélkezésen azt értem, amikor felosztjuk a világot jóra és rosszra. Mindannyian felosztjuk, persze. Korán megtanuljuk, hogy vannak dolgok, amik helyesek, helytelenek, amit illik, amit kell, amit szabad, és amit nem. Vannak olyan ítéletek, amiket kimondunk, vannak viszont kimondatlanok is, amik ugyanúgy átveszik az életünk felett az irányítást, pedig nem is tudunk róla. Csakhogy az ítéletekkel van egy kis gubanc, mégpedig az, hogy önkényes nézőpontokon alapulnak, és nem igazak, vagy valóságosak. Néhány évtizeddel ezelőtt elfogadott, és szinte kívánatos volt, hogy egy szülő fizikailag megfenyítse a gyerekét, ha „normális” embert akart belőle faragni. Ma ezért büntetés jár. Mi az alapja ezeknek? Egy önkényesen kialakított nézőpont, amivel aztán mások is egyetértenek.

Gyerekként sok ilyen önkényes nézőpontot érzékelünk magunk körül. Nem kell mondanom, nem csak azokat, amiket a szüleink verbalizálnak. Abból is van persze elég, de még több, amit ki sem mondanak, mégis pontosan tudatában vagyunk, és mivel a „saját bőrünkön” érezzük őket, hát azt gondoljuk, hogy a mieink. Pedig csak érzékeljük azt, ami körülöttünk zajlik.

Múltkor valaki mesélte, hogy a családjában legfőbb értéke mindig is a szorgalomnak, és a kemény munkának volt. Az ismerősöm már elmúlt harminc, amikor a szülei egy beszélgetés során kijelentették, hogy szerintük egy csinos nő A) nem lehet okos, B) biztos, hogy nem tud normálisan dolgozni. (Vajon miért, na mindegy…) Ha az ismerősöm meg akart felelni a családi normáknak, márpedig meg akart, nincs azon mit csodálkozni, ha egész eddigi életében elintézte magának, hogy túlsúlyos legyen, soha ne nézzen ki annyira „jól” , hogy lustának, vagy butának lehessen gondolni. Csinos= lusta és buta. Önkényes? Igen. Igaz? Nem. Pusztán egy ítélet. A barátnőm egész életében azt gondolta, hogy fogyni akar, de valójában volt egy olyan nézőpontja, akkor felel meg a családnak, ha egy olyan testet teremt, amit nem gondolt szépnek. Egy olyan ítéletet működtetett, hogy meghízni helyes, mert ezzel bizonyíthatom a szüleimnek, hogy okos vagyok és szorgalmas. 

A másik dolog az ítéletekkel, hogy nem tudunk túllátni rajtuk. Csak azt vesszük észre a világból, ami egyezik azzal, amit előre eldöntöttünk. A múltkor hallottam egy tetszetős mondatot egy ismerősöm szájából, így hangzott: „Gazdag gyerek soha nem tud alázatosan állni a feladatokhoz.” Ennek az ismerősömnek a munkahelyén kb. egy tucat ember áll az irányítása alatt. Nagy szükség lenne egy kis vérfrissítésre a cégnél. Ha van két jelentkező, az egyik „gazdag gyerek”, a másik „szegény gyerek”, szerinted kit fog választani?  Ha az ítéletére hallgat, akkor a szegényebbiket, a kérdés az, hogy tényleg jól jár-e vele. Mi van, ha a másik lett volna a főnyeremény, csakhogy ezt képtelen észrevenni, mert előre önkényesen eldöntött valamit, és ez nem engedi, hogy azt lássa, ami valójában van? Ha az ítélet helyett az éberségére hallgat, akkor feltesz néhány kérdést, és az alapján választja ki azt, akivel jobban tud együttműködni. Egyszerű.

Minden életterületen tele vagyunk ítéletekkel, akár tudunk róla, akár nem. A testünkkel kapcsolatosan, a kapcsolatainkkal, a pénzzel (na jó, ez az egy lehet, hogy kivétel J ). Ha az ítéleteink alapján választunk, az olyan, mintha robotpilótára bíznánk az életünket. Ha elengedjük az ítéleteket, akkor megláthatjuk, hogy mi az, ami nekünk működik, és meghozhatjuk a saját választásainkat.

Ha érdekel néhány egyszerű eszköz, aminek segítségével egyszerűen el tudod engedni azokat a dolgokat, amikkel akadályozod magad, keress egy Access Consciousness® tanfolyamot a környékeden! Az Access első tanfolyama az Access Bars, ami egy testkezelés, melynek során a fejen lévő 32 pont gyengéd érintésével szabadulhatsz meg a korlátaidtól. A legközelebbi tanfolyamomról itt  tudsz tájékozódni, ha úgy érzed, hogy most jött el az idő a változásra.

Ha így van, várlak szeretettel!