Ha kérsz, megadatik. Ha tetszik, ha nem.

"Kérj és megadatik." Az egyik leggyakrabban emlegetett törvényszerűsége az univerzumnak, amit hiszünk is, meg nem is. Jól hangzik, de a tapasztalataink nem mindig igazolják a működését. Sokszor hallom: "Másnak lehet, hogy működik, de nekem nem." Valóban így van? 

Mindannyiunk életében vannak olyan dolgok, amiket meg szeretnénk változtatni, de a várva várt változás látszólag csak nem következik be. 

Néhány olyan nézőpontot szedtem össze (a teljesség igénye nélkül), melyek segítségével kicsit más szemszögből tekinthetsz rá a helyzetedre, és könnyen kiderülhet, hogy bizony-bizony, neked is működik, csak épp lehet, hogy nem várt módokon.  

Szóval, mi van olyankor, ha nem az történik, amit kértél? 

1. Van valami, amit igenis szeretsz abban, amiben vagy, ezért éppen azt kéred, hogy ne változzon.

Tisztában vagyok azzal, hogy ez az egyik legnehezebben felfogható, legbosszantóbb dolgok egyike, amit csak mondhatnak neked, de ha valóban meg akarod változtatni az életedet, védekezés nélkül érdemes szembenézni azzal, hogy mi az, ami jelenleg mégis működik neked az adott dologban. Ilyenkor felteheted a következő kérdéseket: Mit szeretek ebben a helyzetben, amit nem veszek észre? Mi az, amit jónak, helyesnek gondolok abban, amit választok (ezért választom), és mit gondolok helytelennek abban, amit kérek (ami miatt nem választom mégsem)? 

Ha például folyamatosan nehézségekkel találod magad szembe az utadon, nézz rá arra, hogy mi a jó, helyes, megfelelő ebben! 

Ha teszem azt különbnek érzed magad attól, hogy nehéz neked, akkor nehézségeket kell teremtened. Legalábbis addig, amíg különb szeretnél lenni. :)

Nem a logikus elméd fogja megadni a választ, de lehet, hogy a semmiből felbukkan egy képtelenség, ami rámutat arra, mi is az, amit most választasz. Jó hír, hogy nem szükséges kibogoznod egyenként a sztorikat, elegendő, ha megszólítod az energiákat, és kéred, hogy változzanak. Ehhez nagyszerűen használhatod az Access tisztító mondatát is. 

Minél kevesebb fix nézőpontod van arról, hogy mi a jó, rossz, helyes, helytelen, annál kevésbé fogsz ebbe a csapdába esni. Ha mentes szeretnél lenni a fix elképzelésektől, nagyon ajánlom az Access Bars kezelést, amilyen gyakran csak kedved támad hozzá. Akár ajándékozod, akár befogadod, egyre kevesebb fix elképzelésed lesz, ami sokat segít abban, hogy szabadon válassz. 

2. Eldöntöttél valamit arról, hogy milyen lehetőségeid vannak a változásra, és ezek a döntéseid meghatározzák, hogy mi mutatkozhat meg. 

A helyzet az, hogy robotpilóta üzemmódban nem látsz tovább a saját nézőpontjaidnál, vagy a mások nézőpontjainál, amiket igaznak gondolsz. 

Tedd fel a kérdést: 

Ha semmit nem gondolnék arról, hogy ez hogyan változhat meg, mit vehetnék észre, amit most nem veszek? Milyen más lehetőség van azon is túl, amit el tudok képzelni? 

A kérdés lényege soha nem a válaszok keresése, hanem az, hogy nyitottságot hozzon létre. A kérdéssel ütsz egy rést a nézőpontjaid falán, és ezt elkezdheted tágítani, amíg meg nem könnyebbülsz. Tartsd fenn a nyitottságot, vedd észre, amit észreveszel, és kérdezz tovább. Maradj nyitott a lehetőségekre. Mindig. 

3. Megjött a változás, amit kértél, csak nem veszed észre, mert nem abban a formában érkezett, ahogyan azt előre elképzelted.

Minap feltettem a kérdést a Facebook csoportomban, hogy kinek van olyan élménye, amikor azt gondolta, hogy összedőlt a világ, és kiderült, hogy éppenséggel az történt, amit kért. Záporoztak a sztorik munkahely megszűnéséről, bedőlt hitelről, felbomlott házasságokról. Szinte kivétel nélkül mindenki tragédiának élte meg a dolgot az elején, de aztán volt egy pont, amikor világossá vált, hogy éppen az történt, amit kértek, a csomagolás volt teljesen más, mint amit elképzeltek!

Egy munkahely megszűnése rákényszeríthet arra, hogy keressünk új lehetőségeket, ha a régibe már nagyon belefásultunk. Egy megcsalás rávilágíthat arra, hogy mennyi mindent tagadtak meg a felek magukból egy kapcsolatban, és esélyt adhat, hogy ezeket a megtagadott részeiket visszaköveteljék, és teljesen más alapokra helyezzék az életüket. 

Ha úgy érzed, most dőlt össze minden, tedd fel a kérdést: Ez az a változás, amit kértem, csak nem abban a formában érkezik, mint amit elképzeltem? 

Ha ez lenne a helyzet, ismerd el, és tedd fel a kérdést, "hogy lehet még jobb?". 

4. Teremted a változást, és nem ismered el.  

Vannak a változásnak, változtatásnak nyilvánvaló formái. Ha kitakarítod a lakást, festesz egy képet, írsz egy könyvet, beszélgetsz valakivel, aki ettől jobb kedvre derül, például. 

De gondoltál már arra, ahhoz, hogy generálj valamit, sok esetben cselekedned sem kell? Az, ami vagy, a puszta léted, az energiáid változtatják a körülötted lévő világot. Ez történik minden pillanatban. Mennyit változtathat valakinek az életén az, ha elsétálsz mellette? Mennyi csodát generálhatsz a saját életedben, és valaki más életében, ha nézőpontok nélkül jelen vagy vele?

Ha létrehozol valamit, de nem ismered el, az olyan, mintha érvénytelenné tennéd. Hányszor történt meg, hogy létrehoztál valamit, de visszamentél a sor elejére, és kezdted elölről, mintha meg sem történt volna? Mennyi nehézség származik ebből az életedben és a testedben? Emlékezz: ami neked igaz, az mindig könnyű. Ha elkezdesz létrehozni egy tágasabb világot, ahol több lehetőség mutatkozhat meg, de még mindig úgy élsz és cselekszel, mintha egy szűk, sötét alagútban élnél, az már csak azért sem lehet könnyed, mert nem igaz.  

Szóval...biztos, hogy nem változik? Vagy mégis, csak éppen olyan módokon, amit nem tanítottak meg felismerni és elismerni?

Egy újabb kérdés, amit használhatsz: Milyen változást hoztam létre, és hozok létre most is, amit nem ismerek (f)el?

És hogy tudd: sosem késő. Mi lenne, ha itt és most kinyúlnál az összes el nem ismert változás után, amit generáltál (mindegy a hogyan, csak tedd meg), behoznád a világodba, elismernéd, akkor is, ha a logikus elméddel fogalmad sincs, mik voltak azok. Mit tudna ez itt és most elindítani, amire nem is gondolsz?

Öleld magadhoz a változást, ami voltál, vagy és leszel, azzal, hogy elismered. 

Az életed mindig pont akkora, amekkorát a nézőpontjaid lehetővé tesznek. Nézd máshonnan, és elkezd megváltozni.

Hogy lehet ez ennél is egyszerűbb?

Még több lehetőséggel, nézőponttal szeretettel várlak a Facebook csoportomban és a tanfolyamaimon. 

Lebuktunk

Az a pillanat az életemben, amikor először felsejlett, hogy a valósnak hitt korlátok és kiszolgáltatottság mögött lehetőségek lapulnak, feledhetetlen. Kissé éppen kezdtek bedarálni a mindig ugyanolyan hétköznapok, amikor adódott egy lehetőség, hogy havonta egyszer részt vegyek Palacskó András barátom egyik tanfolyamán. Ott hallottam először a kérdésekről, amik teret nyitnak, a lehetőségekről, és arról, hogy van választásom. És nem csak annyi, amennyit gondolok, hogy van. Akkor még nem is tudtam, miről beszél, csak annyit, hogy én ezt a végtelenségig el tudnám hallgatni. Egy mese volt csupán, amiről reméltem, hogy igaz, de azt a könnyedséget, ami a testembe és a világomba költözött, sosem felejtem el. 

Azóta sok minden történt. Megtudtam, hogy a fura, őrült, gyagyás, halandzsának tűnő dolgot úgy hívják, Access Consciousness. Elindultak a magyarországi tanfolyamok, közben ilyen-olyan facilitátor lettem, valahogy véremmé vált ez az egész. Eddig nem volt még olyan dolog az életemben, amivel évekig nap mint nap foglalkoztam, és egy percig sem untam. Én sem hiszem, de ez most egyelőre olyan. Egy folyamatosan változó univerzum. Minden percét élvezem. 

Minden rózsaszín volt közben? 

Jaj, dehogy. 

Mindenféle színek voltak, a lángoló vöröstől a szürkésfeketéig minden áramlott.

Voltak pillanatok, amikor erőtlen voltam, és nem láttam értelmét nagyjából semminek? 

Voltak. 

Voltak barátok, akik elpártoltak? 

Voltak. 

Voltak percek, amikor lehetetlennek tűnt, hogy ez működjön? 

Voltak. 

A legcsodálatosabb élményeim közé tartoznak azok az alkalmak, amikor konkrétan a pöcegödör mélyéről a saját hajamnál fogva húztam ki magam az Access eszközeivel. Mert hogy e s z k ö z - érdemes használni, nem a fiók mélyén tartani. 

A másik dolog, amiért nem tudok elég hálás lenni, azok az emberek, akik tudtak nekem invitálás lenni azokban a pillanatokban, amikor az én világom szűkös volt és színtelen. Barátok, facilitátorok, akik mentek a tudásuk után. Az után a tudás után, hogy létezik egy nagyobb, tágasabb, megengedőbb, kedvesebb világ, amit minden egyes pillanatban a választásainkkal teremtünk. Akik akkor is mentek, amikor nekem minden lehetetlennek tűnt, és savanyú volt az a bizonyos szőlő. 

Rájuk néztem, és először azt gondoltam, könnyű nekik... 

...aztán azt, hogy nekem is könnyű lesz, mert azt mondom, és kész! Ha ők meg tudják csinálni, én is meg tudom!!!! 

Nem tudok elég hálás lenni azért, hogy nem szálltak ki, nem álltak meg, és nem adták fel, mindig mentek az után, amiről tudták, hogy lehetséges!!! 

És alighanem itt az ideje elismernem, hogy én sem szálltam ki, nem adtam fel, és nem álltam meg. Bármi volt is közben. Mert tudom, amit tudok. És valahol akkor is tudtam, hogy mi igaz nekem, ha pillanatnyilag el is takarták a felhők. 

Ha megtettem volna, megfosztottam volna a világot valamitől. Végiggondolom, hogy Kelet-Magyarország eldugott falvaiban, ahol nincs pénz, és remény még kevesebb (milyen kövér érdekes nézőpont, hahaha!) rendszeresen futnak a Barok, teret nyitnak a kérdések, és a tudatosság mindenhová beszivárog. Rendőrök, ügyészek, tanárok, orvosok, lelkészek(!), fodrászok, autófényezők, lakatosok, könyvelők, edzők, mind-mind keresik a lehetőségeket, és változtatnak, mert nem adják fel, és TUDJÁK, AMIT TUDNAK! 

Én egy dolgot tudok: aki valóban keres, az megnyílik, amikor megneszeli, hogy ott a lehetőség. És mindig tudja. Megszámlálhatatlan alkalommal hallottam azt a mondatot tanfolyami jelentkezőktől, hogy : "nem tudom, mi ez, de nekem kell." Ez valójában az érzékelése és tudása annak, hogy van itt számára valami, ami neki igaz. 

És természetesen nincs egyetlen üdvözítő út vagy módszer. Van, aki azt mondja: "nem tudom, mi ez, de köszönöm, nem." Ez a tudása annak, hogy valahol máshol van az, ami számára igaz. És ez a szépsége a dolognak. A választás szabadsága.  

És létezik egy csapda, amit érdemes felismerni. Akkor lehet beleesni, ha olyan emberrel találkozol, aki követeli, hogy bizonyíts neki, de sosem fogsz tudni. Ellenben ő egy mondattal bebizonyítja, hogy rossz vagy, és hogy tévedsz. Majd ő lebuktat. Ha belemégy a párbeszédbe, ítélkező vagy. Ha kiszállsz, gyáva. 

Mit lehet egy ilyen koncepciós perből kihozni?  

Az egyik legfelszabadítóbb eszköz, amivel valaha találkoztam: hajlandónak lenni arra, hogy rossz legyél. 

Ha nem vagy hajlandó rossznak lenni (a szemükben), nem lehetsz az a tündöklő ajándék mások számára, aki valójában vagy. 

Mi lesz a világgal, ha azokat próbálod meggyőzni, akiket sosem fogsz tudni? Azokat, akik magát a lényedet érvénytelenítik a folyamatos hibáztatással, és arra próbálnak rávenni, hogy kérdőjelezd meg a tudásodat, és mondj le arról, ami neked igaz? 

Mi lenne, ha inkább a ragyogásoddal mutatnád meg a világnak, hogy van más módja a létezésnek? 

Az a helyzet, hogy lebuktunk. Rosszak vagyunk. És ha így esett, miért ne élveznénk? 

Miért ne lenne az életünk könnyed, boldog és ragyogó ezzel együtt?  

Bennem ez valahogy úgy állt össze, hogy tartozunk magunknak, a gyermekeinknek, a világnak annyival, hogy nem teszünk úgy, mintha nem tudnánk azt, amit tudunk...hogy nem szállunk ki, nem állunk meg, nem adjuk fel...

...aki jön, jön, aki nem jön, marad...választása szerint. 

Access Bars - út a választáshoz

Körülbelül három és fél év telt el azóta, hogy életem első Bars kezelését megkaptam. Ha őszinte akarok lenni, nem fűztem hozzá túl nagy reményeket. Az elmúlt évek alatt annyi változás zajlott a szemem láttára azoknak az életében, akik folyamatosan használják ezt az eszközt, hogy órákig tudnék mesélni róla. Figyelem, ahogyan könnyeddé válik az életük, még ha ez nem is mindig azt jelenti, hogy egyszerűvé. A változásnak mégis van valamiféle könnyedsége. Néha már arra gondolok, hogy a nehézségek nagy része abból származik az életünkben, hogy próbáljuk minden erőnkkel fenntartani a változatlanságot, ami nem a természetes állapotunk.

Ha megkérdezik, számomra mit jelent a Bars kezelés, a másik dolog, amit mondani tudok, hogy ez egy olyan eszköz, amivel hozzá tudok férni annak a tudásához, hogy VAN VÁLASZTÁSOM. 

Azt vettem észre, hogy az egyik legnehezebben felfogható dolgok egyike ebben a valóságban az, hogy van választásunk. Hogy az, ahogyan az életünk most megmutatkozik, azoknak a nézőpontoknak a következménye, amiket mi választunk. 

A "nincs választás" koncepciójához való ragaszkodás viszont tökéletes módja annak, hogy útjába álljunk a változásnak. Valahogy ennek mentén gondoljuk el az életünket.

Sok példát sorolhatnánk, vegyük a legkézenfekvőbbet, a pénzt. Ez az egyik kedvenc példám, mert annyi nézőpont kapcsolódik hozzá, hogy még azokat is megmozgatja, akik az életüket gyakorlatilag tetszhalottként élik. Ha van téma, ami képes az emberi indulatokat és a felsőbbrendűséget az egekig korbácsolni, az ez. Mert sok esetben annak "bezzeg" az élete, akinek nincs.  

Ennek a valóságnak a nézőpontjából teljesen logikusnak TŰNIK, hogy ha nincs pénzem, nincs választási lehetőségem sem, ha pedig lenne, több dologból tudnék választani. Nem kívánom cáfolni ezt a nézőpontot, csak megjegyzem, hogy egyik nézőpontot sem teszi igazzá az, hogy tömegek választják az életük vezérfonalául. Léteznek esetek, amikor valaki pénz nélkül jutott hozzá valamihez, amit VÁLASZTOTT, vagy a semmiből felbukkant a pénz arra a dologra, amit VÁLASZTOTT. Ez nem kell, hogy a véletlen, vagy a szerencse műve legyen, egyszerű eszközökkel el lehet érni azt, hogy elengedjük azokat az elképzeléseket, amelyek alapján a világunkat teremtjük.

Mint minden érmének, ennek is van egy másik oldala: 

Mennyire gondolod azt, hogy ha megkapnád azt, amit szeretnél, ugyanúgy nem lenne választásod? Hány elképzelésed van arról, hogy mivel járna az, ha változna az életed? A példánál maradva, ha lenne pénzed, szerinted kivé vagy mivé válnál, amivé nem szeretnél válni? Mit "kellene" választanod, ha lenne pénzed? Mindenből a legdrágábbat talán? Mi az (a szörnyűség), aminek szerinted be KELL következnie, ha eléred azt, amit szeretnél?

Milyen ítéleteid vannak a megváltozott életeddel és önmagaddal kapcsolatban, ami ellen tiltakozol, és inkább nem változtatsz?

Mi lenne, ha legalább megfontolnád, hogy az univerzumodat nem a körülmények, hanem a választásaid működtetik?  

Mi van, ha nem léteznek kötelező változatok? Sem most, sem akkor, ha változnak a dolgok? 

Bars kezelés közben sokszor hallom az embereket, hogy félig viccesen kérik a kezelőt, hogy jó sokáig fogja a gazdagító, vagy a fiatalító pontjukat. 

Lehet Bars kezeléstől fiatalodni vagy gazdagodni? Hát naná. Amikor elengeded a nézőpontjaidat a pénzzel, vagy a testeddel, a korosodással kapcsolatban, annak sok esetben ez a mellékhatása. Csakhogy nem azért, mert ezt idéztük elő, hanem azért mert a sok-sok elengedett nézőpont híján képes vagy mást választani. Azt, ami NEKED IGAZ. Jelentsen ez bármit. Bármekkora összeget, bármilyen testet, bármilyen kapcsolatot...

Valójában mit szeretnél? Valóban azt, amit hajszolsz, vagy valami egészen mást? Ha nem lennének másoktól bevett nézőpontjaid, mit választanál itt és most?

Választani akkor tudunk, ha belépünk az ítéletmentesség terébe.

Ehhez az általam ismert legegyszerűbb, és legdinamikusabb eredményeket elősegítő eszköz az Access Bars. Bővebb információt ITT találsz róla.

A legközelebbi Bars tanfolyamot velem Debrecenben tudod elvégezni, október 22-én.

Ha pedig érdekelnek további lehetőségek, vagy csak inspirálódnál, szeretettel várlak a Facebook csoportomba. 

Valódi kérdés vs ál - sokadszor, tudom...

Tegnap este újra megtapasztaltam, hogy egyetlen kérdéssel hogy lehet átvágni egy gordiuszinak tűnő csomót. Néhány hete volt egy intenzitás a testemben, valami gyulladás-féleség. Próbálgattam a válaszokat. Olvasgattam a neten a végtelen lehetőségeket, :)sorra vettem, mit csinálok rosszul. Mit eszek, amit nem kéne, mit nem eszek, amit igen, ami miatt nem lesz jobb. Változtattam mindenfélén, és a dolog rosszabbodni látszott. Persze kérdeztem is. Sokat. Mert kerestem a válaszokat. ;):P Nem biztos, hogy ez volt a legokosabb választás.

Aztán tegnap lefekvésnél már kicsit elegem lett, elkezdtem IGAZI kérdéseket feltenni. Mi ez? Milyen kérdést tehetnék fel, ami elkezdi ezt megváltoztatni? És láss csodát, újabb kérdések bukkantak fel a semmiből. Aztán még újabbak. Olyan, amitől megjelent a könnyedség a világomban. És amitől hipp-hopp eloszlott a testemből, amivel hetek óta bajlódtam.

A valódi kérdés ugyanis kinyit. A válasz bezár. Amikor azért kérdezünk, hogy megjöjjön a válasz, bezárjuk azt, amit valójában ki akarunk nyitni.

Ha a kérdés, amit felteszel, nehéz, válassz egy újabbat! Ha az is, akkor még újabbat! Ha nem jut eszedbe semmi, tedd fel ezt: Milyen kérdést tehetnék fel, ami elkezdi ezt most azonnal megváltoztatni?

Ne törődj vele, hogy mi lesz a kérdés feltevése után!

A valódi KÉRDÉS sem más, mint egy ENERGIA. Egy kimozgató, kinyitó, megkönnyítő energia. Mi van, ha a változást pusztán az hozza el, hogy HAGYOD, HOGY EZ AZ ENERGIA ÁTHASSA AZ UNIVERZUMODAT?

Mi van, ha nem az adatik, amit kérek?

Eszembe jutott valami arról, hogy KÉRJ ÉS MEGADATIK... Hányszor gondoltad már azt, hogy lehet, hogy másoknak ez működik, de neked valahogy nem?

Nos... meg lehetne vizsgálni sok oldalról a dolgot, hogy szoktál-e kérni egyáltalán, mert az azért nem árt. ;)

A másik, ami eszembe jutott, épp a múltkori Bars tanfolyamon jött fel, hogy vajon elromlott-e valami, amikor kérdéseket teszünk fel, és változik is a dolog, csak épp valami egészen váratlan módon...

Kis kiegészítés az univerzum törvényéhez: KÉRJ ÉS MEGADATIK - általában bizony NEM ABBAN A FORMÁBAN, AHOGYAN ELKÉPZELTED.

Számtalan példát láttam arra, hogy valakinek a munkahelyén egyre lehetetlenebbek lettek a körülmények, vagy nemes egyszerűséggel kirúgták. Ha alaposabban ránézett az illető a dologra, bizony kiderült, hogy egy jó ideje szeretett volna már váltani. Ilyenkor könnyen belemegyünk önmagunk vagy mások hibáztatásába, de mi van, ha van más lehetőség is?

Ha elismered, amit teremtettél (például, hogy te voltál, aki éppen ezt kérte), akkor ura tudsz lenni.

Ha teremtettél valamit, de tagadod, hogy te teremtetted, az bizony be tud ragasztani.

Ha úgy érzed, hogy kissé kacifántossá váltak a dolgaid, felteheted ezt a kérdést:

Ez az a változás, amit kértem, csak egész más formában érkezik, mint ahogy elképzeltem?

És ha könnyű... hogy lehet még ettől is jobb? :)

Biztos vagy benne, hogy problémáid vannak?

Minél régebb óta figyelem a különféle tanfolyamra, konzultációkra, kezelésekre járókat, beleértve magamat is, annál gyanúsabb nekem a „probléma” mint fogalom. Kivétel nélkül minden esetben azért fordul valaki segítségért, mert meg van arról győződve, hogy van egy helyzet, ami megoldásra szorul. Tudom, ez elég nyilvánvalónak tűnik, a kérdésem mégis az, hogy mi van, ha mégsem így van? Mi van, ha az, ami változásra szorul, nem te vagy, még csak nem is a helyzeted, csupán a nézőpontod arról, ami van?

Mi van, ha a történetek, amiket magadról mesélsz a világnak, nem relevánsak, és könnyebben változnak, mint hinnéd?

Az Access Consciousness® módszerét, vagy inkább eszköztárát arra fejlesztették ki, hogy nagyobb tudatosságot teremtsen az életedben és a világban. Abból indul ki, amit talán már te is hallottál: 

„A nézőpontod teremti a valóságodat. NEM a valóság teremti a nézőpontodat.”

Ha maradunk a „problémák” kérdésénél: Mit teremt az életedben önmagában az a nézőpont, hogy problémáid vannak? Amikor meg akarod javítani azt, ami elromlott, vajon nem az-e az elsődleges nézőpontod, hogy van valami, ami rossz, amit elrontottál, vagyis te magad is hibás vagy? Az a nézőpontod, hogy bajban vagy? Hogy képtelen vagy? Hogy áldozat vagy? Találd ki, mit teremtesz ezzel! 

Mi van, ha az, amit meg akarsz oldani, nem egy helyzet, hanem egy nézőpont, ami valamilyen módon leképeződik a világodban?

Mi az, ami neked nem működik? Az anyagi helyzeted? A munkahelyi kapcsolataid? A tested? Hány nézőpontod van a témáról? Hány nézőpontod van arról, hogy ez rossz, vagy éppen igazságtalan? Hány nézőpontod van a világról, a sorsodról, és persze saját magadról ezzel kapcsolatban? Arról, hogy ezt érdemled, vagy nem ezt érdemled? Hogy elrontottál valamit, ami ide juttatott, vagy mások rontottak el valamit, aminek az áldozatává váltál?

Bármi, amit eldöntöttél erről, nem más, egy olyan nézőpont, amit rögzítettél. És bár távol álljon tőlem, hogy el akarjam venni tőled az fix nézőpontjaidat, van egy dolog, amit talán érdemes megfontolnod. Azokat a lehetőségeket, amiket keresel, éppen az ezek a nézőpontok takarják el. Nem engedik, hogy észrevegyél bármit, ami nem passzol hozzájuk.

 „A nézőpontod teremti a valóságodat. Nem a valóság teremti a nézőpontodat.”

Mi lenne, ha lennének eszközök a kezedben, amelyeknek a segítségével kiemelnéd az életedet a poláris nézőpontok, a helyes-helytelen, jó-rossz világából?

Érzékeld azt a teret, amelyben ezeket nem fixálod, nem teszed igazzá és valóságossá, nem többek egy érdekes elgondolásnál, és nem kell, hogy irányítsák az életedet.

Mennyi szabadságod, levegőd, lehetőséged van arra ebben a másik térben, hogy észrevedd a lehetőségeidet, és válassz valami mást, mint eddig? 

Az ítéletmentesség végtelenül tágas tere valami olyasmi, amit sok esetben kicsi gyerekek társaságában, az állatok körül, vagy a természetben tapasztalunk meg. Amikor olyanokkal vagyunk körülvéve, akiknek nincsenek nézőpontjai sem rólunk, sem másról. Hajlandó vagy-e arra, hogy ez a tér legyél saját magad számára?  

Vedd most azt az életterületet, amellyel „baj van”. Nézz rá máshonnan! Tedd fel a kérdést: Milyen energia, térűr és tudatosság lehetek, hogy a teljes ítéletmentesség tekintetén keresztül lássam ezt a helyzetet és saját magamat?

Tedd fel a kérdést, és figyelj! Milyen lenne a kedvenc háziállatod szemén keresztül tekinteni erre a dologra és saját magadra? Hogyan érzékelnék a madarak, vagy a fák az erdőben azt, ami vagy, és azt, amilyen helyzetben vagy?

Lehet, hogy valami egészen másra lennél éber?

Az Access Consciousness® egész eszköztára arra lett kifejlesztve, hogy ebbe az ítéletmentes, fix nézőpontoktól mentes térbe juttasson el, amit például a természetben élhetsz meg. Tudom, furcsán hangzik, hogy arra kérlek, legyél olyan magaddal, mint egy kicsi gyerek, vagy egy erdő. És furcsa is. 

Mennyire vagy hajlandó furcsának lenni annak érdekében, hogy változzanak a dolgaid?

Az Access Consciousness® olyan pragmatikus eszközöket kínál, amelyekkel könnyedén meg tudod változtatni azokat a nézőpontokat, amelyek azzal ragasztanak bele a különféle élethelyzetekbe, hogy eltakarják a lehetőségeket, amelyek bármely pillanatban elérhetők számodra.

Mi egyéb lehetséges a fix nézőpontok világán túl?

Ha van kedved ezt felfedezni, csatlakozz a Facebook csoportomhoz, és tudj meg többet a lehetőségekről ITT.

Aktuális programjaimról ITT tájékozódhatsz

A mindig nagyszerűbb lehetőségeknek milyen terét teremthetjük együtt?