Ebben a valóságban az autizmust
fogyatékosságként kezelik.
Ha felütjük az Amerikai
Pszichiátriai Társaság által kiadott kézikönyvet (DSM IV:-CODES), számos dolgot
sorol fel, amiben az autisták korlátozottak, pl. minőségi eltérés a társas
kapcsolatokban, a kommunikációban, és korlátozott, ismétlődő, leegyszerűsített
viselkedési minták.
Mi van, ha az autizmus egy
teljesen más működési forma, ami túlmutat a gondolatok, érzések, érzelmek
polaritásán? Mi van, ha tanulhatunk az autista működési formákból?
Klinikai pszichológusként autista
gyermekekkel és felnőttekkel dolgozom, és ez feje tetejére állított bennem
mindent, amit az iskolában tanultam. Az autista emberekkel való találkozás arra
sarkallt, hogy mindent tegyek félre, amit megtanultam, és nyíljak meg egy
teljesen új világra.
Pszichológusként gyorsan
világossá vált számomra, hogy az, hogy az autisták korlátozottak, egyrészt nem
állja meg a helyét, másrészt nem ad teret a nagyobb lehetőségek megteremtésének.
Arra kértek, legyek én magam a kérdés. Mi történik itt valójában? Ez valóban
egy fogyatékosság? Mi az, aminek tudatában vagyok itt? Mire képesek az
autisták, ami semmire nem hasonlít, amivel eddig dolgom volt?
Ami mindig is meglepett az az, hogy
az autizmus diagnózisa milyen nagymértékben születik a képességek hiányának
nézőpontjából. A diagnózis azt írja le, hogy ezen valóság szemszögéből nézve mire képesek, és mire nem
képesek az autisták. Úgy írja le az autizmust, mint a kommunikációra való
képtelenséget, érzelmek és érzések hiányát, a társadalmi érintkezés
nehézségeit. A gondolatok, érzelmek, érzések ennek a valóságnak (világunknak)
értékes elemei. Ezeken keresztül határozzák meg magukat az emberek, jelentést
kapcsolnak ahhoz, hogy kik ők valójában, és miért teszik azt, amit tesznek.
Mi van, ha ennél sokkal többek
vagyunk? Mi van, ha sokkal többet tudunk, mint amit el tudun gondolni? Mi van,
ha sokkal többet érzékelünk, mint érzünk? Mi van, ha sokkal többek vagyunk,
mint az érzelmeink? Mi van, ha sokkal több dolog van, amit befogadhatnánk, mint
gondoljuk? Ez az, amire az autizmus tanítani akar?
Minden most van!
Autisztikus azt jelenti, hogy
befogad minden információt, információt minden élő és élettelen dologról
anélkül, hogy a gondolatok, érzések, vagy érzelmek szűrőjén átengedné. Ez egy
nem lineáris módja a működésnek. Minden egyszerre történik és az idő nem
létezik! Minden most van! Képzeld el, hogy a természetben vagy, leengeded a
falaidat, és megengeded magadnak, hogy mindent befogadj, kategorizálás, tudatos
mérlegelés nélkül, mindent. Vedd észre,
ez milyen nyugodtá tesz. Vedd észre, milyen könnyen fogsz fel mindent. Ez az
autisztikus létezés. Ha átgondolnád, mi mindent észlelsz, sokkal lassabb lenne.
Az autisztikus szó a görög „autos”-
ból ered, ami azt jelenti, „én”. Ezt később „morbid öncsodálatnak” és
„visszahúzódásnak” fordították. A kérdés az, mi van, ha az autizmus nem jelent
morbid kíváncsiságot önmaga felé, sem visszahúzódást, hanem azt a képességet,
hogy mindenben önmagát fogadja be. Ha az autista olyan lény, akinél a
gondolatok, érzések és érzelmek által kreált elkülönülés nem értelmezhető. Amit gondolunk, ítélünk, kiszámítunk,
eldöntünk, az hozza létre a különválást attól, ami valójában van, és ami
valójában lehetséges. Nem szűrni meg az információt a gondolatok, érzések,
érzelmek által, mindennel együtt lenni, és mindent befogadni. Minden az
ellenkezője annak, aminek látszik, semmi sem az ellenkezője annak, aminek látszik.
Minden az ellenkezője annak, aminek látszik, semmi sem az ellenkezője annak,
aminek látszik. És még egyszer!
Minden az ellenkezője annak,
aminek látszik, semmi sem az ellenkezője annak, aminek látszik. Ha az agyad kezd
kicsit összegabalyodni, miközben ezt olvasod, ne aggódj! Nagyon is helyénvaló!
Arra invitállak, hogy fedezz fel egy másik lehetőséget, hogy hozzáférj ahhoz,
amit valójában tudsz, ami a logikán túl van! Készen állsz? Szóval mi van, ha az
autisztikus létmód egy olyan magasabb szintje a létezésnek, ami együtt létezik
mindennel, elkülönülés és visszahúzódás nélkül, anélkül, hogy az értelmünkön és
érzelmeinken keresztül boncolgatnánk, analizálnánk?
Mi van, ha a valódi visszavonulás
attól, ami van, visszavonulás a világtól éppen az, amikor lefordítjuk azt, ami
van érzésekre, érzelmekre, gondolatokra? Te melyiket választanád?
A KÉRDÉS AZ: Mi késztet bennünket
arra, hogy az autizmust hibaként, fogyatékosságként határozzuk meg, amit meg
kell változtatnunk?
Ha próbáljuk az autistákat a
lineáris modell szerint működésre bírni, egy világban, ahol ok és okozat van,
ahol az idő számít, ennek számukra nincs értelme! Ez olyan, mint egy kerek
labdát beleszuszakolni egy szögletes dobozba. Sosem fog beleilleni. Ha arra
próbálunk rávenni egy autisztikus embert, hogy érezzen, az rendkívül frusztráló
neki. Miért? Mert számukra az érzelmeknek nincs értelme. Az érzések nem
relevánsak a világukban. A KÉRDÉS AZ: Mi késztet bennünket arra, hogy az
autizmust hibaként, fogyatékosságként határozzuk meg, amit meg kell
változtatnunk?
Az autisztikus emberek nagyon is
tisztán kommunikálnak.
Ha az autizmust tanulmányozzuk,
megtudjuk, hogy az autisztikus emberek korlátozott módon kommunikálnak. Később
kezdenek beszélni, mint a többi gyerek, és hogy a közlésmódjuk
leegyszerűsített. Mi van, ha a kommunikáció elsődlegesen nem verbális? Amikor
autistákkal dolgoztam, én azt találtam, hogy nagyon is tisztán kommunikálnak. Az,
ahogy az információt feldolgozzák, rendkívül gyors, és azt igényli, hogy a
körülöttük élők felvegyék a ritmust.
Gondolkodni, érezni, kommunikálni
nagyon lassú, ha szavakkal tesszük. Próbáld ki! Mondd, hogy „alma”! Most
gondold, hogy „alma”! Melyik volt a gyorsabb? Az azonnali képi megjelenítése a
dolgoknak, és egy időben sok dolognak, ez az, ahogy az autisztikus emberek
feldolgozzák az információt. Olyan, mintha menne egy film a fejedben, aminek
minden kockáját a mostban mutatnák, egyszerre.
Ha egy autista hall minket
beszélni, neki az rendkívül lassú. Ő ezt hallja:” i d
e a d
n á d
a s ó t”?
El tudod képzelni, milyen frusztráló egész nap csigalassúsággal beszélő
embereket hallgatni és hogy hogyan vezetnek ezek a dühkitörésekhez? Jelen lenni
az autista emberekkel és tudatában lenni, hogy mi is történik a pillanatban, lehetővé teszi,
hogy tisztán felfogd, mit is közvetítenek feléd. Úgyhogy legközelebb, ha egy
autistával kommunikálsz, szavak használata helyett küldj mentális képeket
arról, amit szeretnél, ha megtennének. Kísérletezz és játssz a kommunikáció
különböző módjaival.
Szóval: Milyen fantasztikus
képességekkel rendelkeznek az autisták? Milyen autisztikus képességed van
NEKED, ami, azáltal, hogy elismered az autistákat annak, amik, hozzásegíthet, hogy jobban megélhesd magad?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése