Amiért hálás vagyok...

Ha végignézek a tavalyi éven, sok olyan pillanat van, amiért hálás vagyok. Szeretem azt, amikor az emberek megosztják velem a sikereiket, azt, hogy képesek voltak változtatni az életükön azokkal az eszközökkel, amiket én ismertettem meg velük.  Megkértem néhányukat, mondják el két mondatban, mit köszönhetnek az Accessnek. Megpróbálták. Szegények. Amíg el nem olvastam az írásaikat, fel sem fogtam, hogy mit kértem. Aztán belegondoltam, én mit írnék, miért vagyok hálás, mit köszönhetek az Accessnek?

Két mondatban...

Először is hálás vagyok azért, hogy 2014-ben több ezerszer felismertem, hogy annak a problémának, amivel éppen küzdeni készülök, semmi köze hozzám.

Hálás vagyok, amiért megláttam, hogy ha van is közük hozzám, többnyire nem problémák, hanem lehetőségek.

Hálás vagyok minden alkalomért, amikor megláttam, hogy a legnagyobb trutymót is én választom, és ha ránézek arra, hogy mi a számomra hasznos és értékes benne, akkor könnyebben tudok mást választani.

Hálás vagyok, amiért 2014-ben a családi drámáink általában nem tartottak tovább néhány óránál, és többnyire röhögésbe torkolltak.  

Hálás vagyok, amiért egynél többször sikerült kérdést feltennem a gyerekeimnek, mielőtt letorkoltam volna őket. Hogyan lehetne ez ennél is jobb?

Hálás vagyok, amiért egyre kevésbé tudom tartósan azt gondolni, hogy nekem van igazam, vagy ha azt gondolom, akkor gyanússá válok a saját magam számára.

Hálás vagyok, amiért idén kettőnél több olyan eset volt, amikor nem dőltem be a félelemnek, hanem megnéztem, hogy mi húzódik alatta. Hogyan lehetne még jobb? 

Hálás vagyok, amiért többször bebizonyosodott, hogy az, amit a jellemhibámnak gondoltam, az valójában az erősségem.  

Hálás vagyok, hogy megtapasztalhattam, hogy milyen óriási gyógyító ereje van annak, ha megengedésben vagyok a másik választásaival. Akkor is, ha az illető közel áll hozzám, és akkor is, ha éppen a betegséget választja.

Hálás vagyok az emberekért, akik megjelentek a tanfolyamaimon, akik tudják, hogy a lehetőségeink nagyobbak annál, amit el tudunk képzelni.

Hálás vagyok a barátaimért, akik nem támogatnak a drámáimban, hanem nekem szegeznek egy kérdést, ha nekem éppen nincs kéznél egy sem. És velem röhögnek a kínjaimon, ha úgy adódik.

Hálás vagyok azért, hogy amikor a logika csődöt mondott, volt eszköz, amihez nyúlhattam. Volt kérdés, amit feltehettem. Voltak emberek, akiket megkérhettem, hogy fogják meg a fejemet, futtassák a Barjaimat. Hálás vagyok azért, hogy ahogy a nézőpontok szétszéledtek, úgy jelentek meg a megoldási lehetőségek a semmiből.

Hálás vagyok, amiért többet vagyok hajlandó elfogadni. Dicséretet, figyelmet, törődést, és pénzt is.

Hálás vagyok, amiért nem akarom már rózsaszínben látni a dolgokat, viszont egyre inkább hagyom, hogy áramoljanak. Könnyedén, és ragyogva.

És hálás vagyok azért is, hogy ezt a sort vég nélkül tudnám folytatni. Hogyan lehetne ez még ennél is jobb?

Két mondatban ennyi...

Most, hogy leírtam, látom csak igazán, mennyi változást hozott a korábbiakhoz képest. És mi minden lehetséges, ami minden képzeletemet felülmúlja?

Ha szeretnél változtatni, és közelebbről megismerkedni az Access Consciousness eszközeivel, látogass el a programjaimra!

Mi van, ha a boldog új év választás kérdése?