Tegnap este újra megtapasztaltam, hogy egyetlen kérdéssel hogy lehet átvágni egy gordiuszinak tűnő csomót. Néhány hete volt egy intenzitás a testemben, valami gyulladás-féleség. Próbálgattam a válaszokat. Olvasgattam a neten a végtelen lehetőségeket, :)sorra vettem, mit csinálok rosszul. Mit eszek, amit nem kéne, mit nem eszek, amit igen, ami miatt nem lesz jobb. Változtattam mindenfélén, és a dolog rosszabbodni látszott. Persze kérdeztem is. Sokat. Mert kerestem a válaszokat. ;) Nem biztos, hogy ez volt a legokosabb választás.
Aztán tegnap lefekvésnél már kicsit elegem lett, elkezdtem IGAZI kérdéseket feltenni. Mi ez? Milyen kérdést tehetnék fel, ami elkezdi ezt megváltoztatni? És láss csodát, újabb kérdések bukkantak fel a semmiből. Aztán még újabbak. Olyan, amitől megjelent a könnyedség a világomban. És amitől hipp-hopp eloszlott a testemből, amivel hetek óta bajlódtam.
A valódi kérdés ugyanis kinyit. A válasz bezár. Amikor azért kérdezünk, hogy megjöjjön a válasz, bezárjuk azt, amit valójában ki akarunk nyitni.
Ha a kérdés, amit felteszel, nehéz, válassz egy újabbat! Ha az is, akkor még újabbat! Ha nem jut eszedbe semmi, tedd fel ezt: Milyen kérdést tehetnék fel, ami elkezdi ezt most azonnal megváltoztatni?
Ne törődj vele, hogy mi lesz a kérdés feltevése után!
A valódi KÉRDÉS sem más, mint egy ENERGIA. Egy kimozgató, kinyitó, megkönnyítő energia. Mi van, ha a változást pusztán az hozza el, hogy HAGYOD, HOGY EZ AZ ENERGIA ÁTHASSA AZ UNIVERZUMODAT?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése