2014. június 25., szerda

Segíthet-e a gyógyulásban a Bars?

Gyakran kérdezik, hogy lehet-e gyógyulni az Access Bars®-tól…

Nos, a Bars nem gyógyító technika. Nézőpontom szerint gyógyulni attól lehet, hogy valaki eljut arra a pontra, hogy többé már nem a betegséget választja, hanem például az életet, az örömet, a könnyedséget, és nem utolsósorban önmagát.

A betegséget rendre rossznak bélyegezzük, korrigálandó hibának tartjuk, meg akarunk tőle szabadulni ilyen-olyan módszerekkel, hiszen ki szeretne fájdalomban élni... Nagy igyekezetünkben viszont elfelejtjük feltenni a kérdést, hogy az, amit olyan szörnyűnek, rossznak bélyegzünk, vajon nem a mi választásunk volt-e. Van-e valami hasznunk belőle, van-e olyan nézőpontunk, amivel „értékessé, vagy éppen helyessé tettük”?
Betegséget értékessé? Vicces? Mire használod a betegséget? Ezzel éred el, hogy amíg a tested javítgatásával vagy elfoglalva, ne kelljen felvállalnod és megmutatnod magad a világnak? Erre fogod, hogy nem lehetsz boldog? Ezzel teszed magad kicsivé és elesetté, mert különben meg kéne élned a nagyságodat, és azt semmiképpen nem szeretnéd, mert úgy véled, hogy arra már többen ráfizettek? Valamit be akarsz bizonyítani? Valamit cáfolni akarsz vele?

Számtalan ilyen nézőpont létezik, még ha nincsenek is felszínen bennünk, de valahol elraktároztuk őket. Képtelenség felgöngyölíteni mindet, a jó hír viszont az, hogy teljességgel szükségtelen is. A Bars pontok érintésével anélkül tisztulnak a nézőpontok, hogy azokat tudatosítani kellene, hogy régi traumákat újra át kellene élni.

A Bars tehát nem gyógyító technika. Nem lehet megjósolni, hogy a kezelés alatt milyen nézőpontok tisztulnak ki, mi az, amit a kezelt személy megenged, így nem garantálható, hogy az egészségi állapotban javulás áll be. Mindazonáltal, gyakran megtörténik. Előfordult már olyan is, hogy 20 perce adtam valakinek Bars kezelést, amikor mindkét lábfejét mozgatni kezdte, holott évek óta deréktól lefelé „béna” volt.

Efféle „csodákra” persze nincs garancia. De nem csoda-e önmagában az is, amikor ahelyett, hogy ide-oda dobálnának az ítéleteim, elkezdek végre önmagamnak és önmagamat választani? És ez milyen hozzájárulást jelenthet a testem számára? 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése