Ítélkezés - mi haszna?

Mi az az életedben, amit régóta szeretnél megváltoztatni, de valahogy beragadt, nem mozdul, sőt, mintha egyre több lenne belőle?

Visszagondoltam az elmúlt évekre, és azt láttam, hogy azokon a dolgokon tudtam könnyebben változtatni, amikkel kapcsolatban nem volt erős érzelmi töltés bennem. Meg akartam változtatni ugyan, de nem minden áron. Vagy mondjam azt, hogy nem voltak bennem nagyon merev ítéletek a témával kapcsolatban.

Úgyhogy gondoltam, megemlékezek az ítéletekről néhány sorban, lerágott csontnak tűnik, de sok a félreértés a témában. Szerintem.

Amikor ítélkezésről beszélek, a szónak nem a hétköznapi jelentését értem, ami nagyjából a kritizálásnak felel meg. Bár, az is megér egy misét, hogy ezzel hányan ejtik csapdába magukat, mert azt, hogy ne ítélkezz, úgy értelmezik, hogy mindenkiről csak „jót” feltételezz, gondolj és mondj. Aztán, ha állba vágják őket egy váratlan pillanatban, becsapva érzik magukat, pedig ha tudatosak lettek volna, simán el lehetett volna hajolni a közelgő ököl elől.

Ítélkezésen azt értem, amikor felosztjuk a világot jóra és rosszra. Mindannyian felosztjuk, persze. Korán megtanuljuk, hogy vannak dolgok, amik helyesek, helytelenek, amit illik, amit kell, amit szabad, és amit nem. Vannak olyan ítéletek, amiket kimondunk, vannak viszont kimondatlanok is, amik ugyanúgy átveszik az életünk felett az irányítást, pedig nem is tudunk róla. Csakhogy az ítéletekkel van egy kis gubanc, mégpedig az, hogy önkényes nézőpontokon alapulnak, és nem igazak, vagy valóságosak. Néhány évtizeddel ezelőtt elfogadott, és szinte kívánatos volt, hogy egy szülő fizikailag megfenyítse a gyerekét, ha „normális” embert akart belőle faragni. Ma ezért büntetés jár. Mi az alapja ezeknek? Egy önkényesen kialakított nézőpont, amivel aztán mások is egyetértenek.

Gyerekként sok ilyen önkényes nézőpontot érzékelünk magunk körül. Nem kell mondanom, nem csak azokat, amiket a szüleink verbalizálnak. Abból is van persze elég, de még több, amit ki sem mondanak, mégis pontosan tudatában vagyunk, és mivel a „saját bőrünkön” érezzük őket, hát azt gondoljuk, hogy a mieink. Pedig csak érzékeljük azt, ami körülöttünk zajlik.

Múltkor valaki mesélte, hogy a családjában legfőbb értéke mindig is a szorgalomnak, és a kemény munkának volt. Az ismerősöm már elmúlt harminc, amikor a szülei egy beszélgetés során kijelentették, hogy szerintük egy csinos nő A) nem lehet okos, B) biztos, hogy nem tud normálisan dolgozni. (Vajon miért, na mindegy…) Ha az ismerősöm meg akart felelni a családi normáknak, márpedig meg akart, nincs azon mit csodálkozni, ha egész eddigi életében elintézte magának, hogy túlsúlyos legyen, soha ne nézzen ki annyira „jól” , hogy lustának, vagy butának lehessen gondolni. Csinos= lusta és buta. Önkényes? Igen. Igaz? Nem. Pusztán egy ítélet. A barátnőm egész életében azt gondolta, hogy fogyni akar, de valójában volt egy olyan nézőpontja, akkor felel meg a családnak, ha egy olyan testet teremt, amit nem gondolt szépnek. Egy olyan ítéletet működtetett, hogy meghízni helyes, mert ezzel bizonyíthatom a szüleimnek, hogy okos vagyok és szorgalmas. 

A másik dolog az ítéletekkel, hogy nem tudunk túllátni rajtuk. Csak azt vesszük észre a világból, ami egyezik azzal, amit előre eldöntöttünk. A múltkor hallottam egy tetszetős mondatot egy ismerősöm szájából, így hangzott: „Gazdag gyerek soha nem tud alázatosan állni a feladatokhoz.” Ennek az ismerősömnek a munkahelyén kb. egy tucat ember áll az irányítása alatt. Nagy szükség lenne egy kis vérfrissítésre a cégnél. Ha van két jelentkező, az egyik „gazdag gyerek”, a másik „szegény gyerek”, szerinted kit fog választani?  Ha az ítéletére hallgat, akkor a szegényebbiket, a kérdés az, hogy tényleg jól jár-e vele. Mi van, ha a másik lett volna a főnyeremény, csakhogy ezt képtelen észrevenni, mert előre önkényesen eldöntött valamit, és ez nem engedi, hogy azt lássa, ami valójában van? Ha az ítélet helyett az éberségére hallgat, akkor feltesz néhány kérdést, és az alapján választja ki azt, akivel jobban tud együttműködni. Egyszerű.

Minden életterületen tele vagyunk ítéletekkel, akár tudunk róla, akár nem. A testünkkel kapcsolatosan, a kapcsolatainkkal, a pénzzel (na jó, ez az egy lehet, hogy kivétel J ). Ha az ítéleteink alapján választunk, az olyan, mintha robotpilótára bíznánk az életünket. Ha elengedjük az ítéleteket, akkor megláthatjuk, hogy mi az, ami nekünk működik, és meghozhatjuk a saját választásainkat.

Ha érdekel néhány egyszerű eszköz, aminek segítségével egyszerűen el tudod engedni azokat a dolgokat, amikkel akadályozod magad, keress egy Access Consciousness® tanfolyamot a környékeden! Az Access első tanfolyama az Access Bars, ami egy testkezelés, melynek során a fejen lévő 32 pont gyengéd érintésével szabadulhatsz meg a korlátaidtól. A legközelebbi tanfolyamomról itt  tudsz tájékozódni, ha úgy érzed, hogy most jött el az idő a változásra.

Ha így van, várlak szeretettel!