Kérdés - barát vagy ellenség?

Nem szeretjük a kérdéseket. Szégyelljük a kérdéseket. Azt tanultuk, hogy az erő annál van, akinél a válasz. Lehet, hogy olyan iskolába jártál, ahol nem értékelték a kérdéseidet. Ahol az előre legyártott választ illett tudni, ezért megtanultad, hogy a kérdés értéktelen.

Igaz ez? Mi van, ha az igazi erő a kérdésekben rejlik? A kérdésben, ami képes messzebbre vinni bármilyen válasznál? 

Vannak pillanatok, amikor valahogy nem látszik, hogy merre tovább. Amikor az agyalással csak mélyebbre ásod magad. Amikor nem áll össze benned a kép. Elfogynak a válaszaid. Mi lenne, ha kipróbálnád, milyen lehet kérdező üzemmódba kapcsolni? 

Van egy történetem erről. Az első fele még azokban az időkben történt, amikor még nem ismertem a kérdések erejét:

 Eggyel ezelőtti autónk épp csak megérkezett a családunkhoz, amikor úgy döntöttem, szükségem van egy kis kikapcsolódásra, és Debrecenbe indultam egy kis barátnőzős felfrissülésre. Így történt, hogy egy szép sötét novemberi estén, amint lakóhelyemtől 40 km-re, egy forgalmas kereszteződésnél állva a lámpa zöldre váltott, én elindultam. Illetve indultam volna. Egyesbe kapcsoltam, az autó kapott ugyan egy kis lendületet, de ez mindössze arra volt elég, hogy beguruljon a kereszteződés közepéig, ahol autóstársaim szimpátiájától és jókívánságaitól, buszvezetők fénykürtölésétől övezve gubbasztottam, abban a biztos tudatban, hogy pillanatokon belül történik valami csoda, és én nem leszek itt többé ebben a lehetetlen helyzetben, de legalábbis felébredek.

Úgy is lett. Na, fel nem ébredtem, viszont két szimpatikus fiatalember régi-új autóstul félretolt az útból, én pedig ott maradtam a szélső sávban villogó elakadás- és besz.rásjelzővel. Épp azon gondolkodtam, szégyelljem-e magam, vagy inkább büszke legyek, amiért pusztán azzal el bírok rontani egy autót, hogy elindulok vele, amikor egy 17 éves-forma fiú megállt az autó mellett, és megkérdezte, segíthet-e. Ekkor dőlt meg minden elképzelésem arról, hogy milyenek a mai fiatalok, továbbá arról is, hogy léteznek-e angyalok, és milyen alakot öltenek, amikor meglátogatnak minket.

Fiatal barátom felállította a diagnózist, majd felajánlotta, hogy elvisz egy szerelőhöz, aki most azonnal megnézi az autót, csak szerezzek valakit, aki elvontat, mert neki se autója, se jogosítványa. Hurrá. Legcukibb barátnő sikeresen elvontatta az autót legcukibb szerelőig, diagnózis megerősítve: „Sajnos szétesett a féltengely (bármi legyen is az). Van benne egy közbetét, ami olykor elkopik. Most kicseréljük, de jobb, ha van mindig egy ilyen a kesztyűtartóban, mert ez bizony vélhetőleg nem az utolsó ilyen eset.”

Probléma megoldva, legalábbis néhány hónapig. Akkor ugyanis másik szerelő diagnózisa alapján ezt az egész sebváltót féltengelyestül úgy, ahogy van, ki kell hajítani. Vagy felújítjuk az egészet sok forintért, vagy bontott alkatrészekből összerakjuk, de fennáll a lehetősége, hogy egy év múlva ugyanúgy szétmegy. Mert a közbetét, az közbetét, ugye. A bontott jobban hangzik, de az, hogy egy év múlva újra kezdjük az egészet, az nem nagyon. Milyen más lehetőség van még?

Mert ez már a történet második fele. Amikor már ismertük a kérdések erejét.

Milyen más lehetőség van még? Nincs alkatrész. Milyen más lehetőség van még? Van alkatrész. Jövő hétre. Milyen más lehetőség van még? Van holnapra. Hogyan lehetne ez még jobb? Rossz hírem van. Milyen más lehetőség van még? Nem a megfelelő alkatrészt hozta a srác. Milyen más lehetőség van még? Ez egy korábbi típusé. Nem jó hozzá. Milyen más lehetőség van még? Lehet, hogy mégis jó hozzá. Megpróbáljuk? Hogyan lehetne ez még jobb? Jó lett! Hogyan lehetne ez még jobb? Ebben a konstrukcióban nincs közbetét, ami elkopjon. Hogyan lehetne ez még ennél is jobb?

Ha megállsz az első válasznál, és megelégedsz vele, nem tudhatod meg, milyen lehetőségeid vannak még. Ilyenkor a kesztyűtartódban hordod a pótalkatrészt, felkészülten a legrosszabbra. Állsz a válaszoddal a zárt ajtó előtt, nem jut eszedbe kinyitni, hátha valami más van mögötte, nem az, amit előre eldöntöttél. A kérdés az, amivel ajtót nyithatsz az újabb lehetőségekre. Éppen olyankor, amikor nem látod, hogy merre tovább. Amikor a logika nem segít.

A válaszok bezárnak. Az ítélkezés válasz.  A gondolat válasz. A döntés válasz. A következtetés válasz. A hit válasz. A cél válasz. Bezárnak.

A kérdések kinyitnak a végtelen lehetőségekre. A valódi kérdések. Nem pedig az ítélkezések kérdőjellel a mondat végén. De erről egy másik bejegyzésben.  

Az Access Consciousness® egyik legfantasztikusabb testkezelése az Access Bars®. A Bars kezelés lényege, hogy a fejen lévő 32 pont gyengéd érintésével kitisztíthatjuk a válaszainkat, amik akadályozzák, hogy megnyíljunk a lehetőségekre. Hogy több hely maradjon azoknak az energiáknak, amik kiterjesztik a lehetőségeket, nem pedig beszűkítik. A tanfolyamon elsajátíthatsz néhány egyszerű eszközt (kérdést) ahhoz is, hogy a változást még dinamikusabbá tedd. Legközelebbi Access Bars tanfolyamom leírását itt itt találod.

Ha megbarátkozol a kérdésekkel, milyen lehetőségek nyílnak meg előtted, amikre eddig nem is gondoltál?