2014. augusztus 29., péntek

"Nem tudok teremteni" - tényleg?

Megvan az az élmény, amikor már évek óta lelkesen olvasod a könyveket tudatos teremtés témában, az összes barátodnak elmeséled, hogy milyen fantasztikus ez az univerzum a maga "kérj és megadatik" elvével, amikor egyszer beléd hasít, hogy "úristen, mi van, ha ez tényleg így működik?!"?

Valójában mindannyian magunk teremtjük az életünket, azt kapjuk, amit kérünk. Ez jó hír, vagy sem, mindenki eldöntheti. Kérünk, de nem elsősorban a szavaink által, hanem az energiánk által. Ez a legtöbb esetben nem tudatos, hanem az egy-egy témához tudattalanul kapcsolódó gondolati, érzelmi minták, ítéletek energiája az, ami meghatározza, hogy az életünk hogyan mutatkozik meg. Nagyon egyszerűen fogalmazva az ítéleteink által teremtünk. Amilyen ítéleted van egy témáról, abból teremtesz egyre többet. Ezen minták megváltoztatására, de leginkább elengedésére sok módszer van. Az Access Bars fantasztikus eszköz az ítéletek kitisztítására bármilyen életterületen, mindenkinek csak ajánlani tudom. Egyre többen használják, mégis sokan panaszkodnak, hogy a teremtés nekik nem működik, vagy nem úgy, ahogyan szeretnék. De valóban így van ez?

Van egy kedves ismerősöm, tavaly novemberben végezte el a Barst, azóta rendszeresen jár hozzám gyakorolni. Nem, mintha tanulnia kellene bármit, ösztönösen fantasztikus teremtő. Ha elég nagy szükség van rá, percek alatt átrendezi az univerzumot, hogy úgy alakuljanak a dolgai, ahogyan szeretné. Az egyik kedvenc történetem, amikor időre kellett eljutnia A-ból D-be, úgy  200 km-re, de az autója az indulás reggelén felmondta a szolgálatot.  Néhány telefonhívás után "véletlenül" talált három embert. Az egyik A városból B-be tartott, a másik épp B-ből C-be, a harmadik, mondanom sem kell, C-ből D-be. Sehol egy percet sem kellett várnia,  és egy percet sem késett, mert "véletlenül"...

A másik kedvencem, amikor eszébe jutott, milyen fantasztikus élmény lehetne a gyerekeinek, ha lovagolhatnának. Ezzel a lendülettel el is döntötte: a gyerekek lovagolni fognak. Pénz ugyan nincs rá, de fognak. Másnap éppen nagyobbik gyermekét várta az iskola udvarán, amikor oda nem illő élőlényeket látott az épület mögötti salakpályán. Talán nem nehéz kitalálni, hogy lovakat. :) Kérdezősködni kezdett. A történet röviden annyi, hogy az egész iskolából 18 gyereknek lehetősége adódott, hogy a következő tanévben ingyen járhassanak lovagolni, és az ő két gyereke, láss csodát, éppen köztük van...

Mondom, fantasztikus dolgokat művel. Csak egyetlen dologra panaszkodik: nem tud pénzt teremteni.

És az nem elég, hogy panaszkodik, még el is hiszi. Durva számítások szerint a két gyerek lovaglása egy tanéven keresztül több, mint 300 000 forintba kerülne. Akkor tehát pénzt teremtett, vagy sem?

Ha nem ismered fel, és nem ismered el, amit létrehoztál, és az az ítéleted magadról, hogy ezen a területen béna vagy, akkor ebből teremtesz még többet.

Légy hálás azért, amit elértél! Ha pénzt kértél, és valaki meghív fagyira, ismerd el, hogy működik, köszönd meg, és kérdezd meg: "Hogyan lehetne még jobb?"

Nézz végig az életeden! Tényleg kudarc, amit annak érzel? Tényleg nem megy, nem működik, vagy csak nem veszed észre, és nem ismered el a változást, amit generáltál? 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése